A farsangi mulatságok elhagyhatatlan eleme a hagyományos baracklekvárral ízesített szalagos farsangi fánk. Gróf Gvadányi József, Egy falusi nótáriusnak budai utazása (Rontó Pál) című művében (1788) írta egykoron: „Tekenők tőltek meg mákos kalácsokkal, Rántott csöregékkel és lelkes fánkokkal.” A „lelkes” (töltött) fánkok azonban az elterjedt vélekedéssel ellentétben nem a 19. század elején jelentek meg, hanem már azt megelőzően is előfordultak a nemesi udvarokban. A fánk az értékes zsír használata miatt, eleinte csak a gazdagok asztalára került. A 19. század végén az Erdélyben élő Zilahy Ágnes „Valódi magyar szakácskönyvében” (1892) is előkelő helyen szerepelt az ünnepnek számító disznóvágások időszakához kötődő farsangi fánk.

Már az ókorban sütötték

A fánk elődjének története azonban még régebbre, a fáraók korába nyúlik vissza. II. Ramszesz (i.e.~1290-1224) nagy süteménykedvelő volt. Sírjának domborművén két rabszolga csiga alakú süteményt készít, amit egy edényből nagy óvatossággal, bottal emelnek ki. Egyesek szerint ez a fánk készítésének korai ábrázolása. Josephus Flavius (Kr.u. ~37-100) történetíró említése szerint viszont II. Ramszesz mézeskalácsot áldozott az isteneknek. Bárkinek is legyen igaza az bizonyos, hogy a kelt tészta zsiradékban sütése igen régi szokás. A zsidóság például a Szentély visszafoglalása után (i.e. 164) a nyolc napig kitartó olaj csodájára emlékezve fogyasztja Hanukkah idején ma is az olajban sült fánkot. Fánk szavunk a szász eredetű fankox, fankoch szavakból vezethető le. Erdélyi neve a tájnyelvi pánkó, de Baranyában huppancs, a palócoknál pampuska néven is előfordul. A kerekre szaggatott kelt tészta sütése éppúgy a téli disznóvágásokhoz kapcsolódott, akárcsak a hájas tészta készítése, hiszen fánkot sokfelé és hagyományosan farsangra sütöttek, amikor a zsírral is bőkezűbben bántak. Erdélyben, ahol az olajhasználat általánosabb volt, egész évben ünnepi sütemény maradhatott. A kelt, zsírban sütött szalagos fánk mellett elterjedt a tojásos gyúrt tésztából vágott, zsírban sütött forgácsfánk (csöröge, herőce, száraz pánkó) is. Ide sorolhatjuk a faszénparázson sült kürtöskalács forgácsfánkkal rokon változatát, a zsiradékba merítve sütött kürtősfánkot is.

Fánkok a glóbuszon

A fánk világszerte elterjedt és a legkülönfélébb változatokban lett népszerű. A fáma szerint a fánkból a legnagyobb mennyiséget a hideg teleket megélő kanadaiak fogyasztják, juharsziruppal, melasszal, mézzel leöntve, akár cukormázzal bevonva, de sósan kolbásszal is. Ausztriában a fánk a legenda szerint Frau Krapfen bécsi péközvegy nevéből származik, aki véletlenül találta fel, amikor egy bosszússágában eldobott maréknyi kenyértészta véletlenül a forró olajban kötött ki, és ott szép pirosra sült. A fánk dél-német, észak-olasz neve is Krapfen. Hagyományosan sárgabarack lekvárral töltik meg, de a vaníliakrémes is elterjedt. Bécsben a fánk szakasztott olyan, mint Budapesten. Németországban legismertebb változata a rendszerint lekvárral töltött, többnyire kerek berliner. Olaszországban is számos név van forgalomban. Északon krapfennek tisztelik, de a toszkán régióban már a bambolone kifejezést használják. A már említett, hagyományosan Hannukah idején sütött fánk neve Izraelben, a szivacsosságra utaló sufganiyah . Ez a fánk a nálunk szokásosnál gömbölyűbb, általában piros színű lekvárral töltött, ám a hazaihoz hasonlóan szalagos és porcukorral meghintett. Ugyanez a fánk az arab konyhában  senfj  néven ismert és általában valamivel kisebb. Tunéziában a mézes szirup a jellemző ám előkerül a szezámmag és a vanília is. Marokkóban a sfenj cukorral meghintett, vagy mézes szirupba mártott. Az észak-afrikai országok tengerparti strandjain előbb-utóbb feltűnik a fánkárus kosárból kínált meleg cukrozott portékáival.
A távoli Ázsia sem mentes a fánkoktól. A szezámmag Vietnamban is előfordul az ottani fánkon.  Indiában a  vada  nevű, burgonya, lencse, vagy sárgaborsó lisztből készülő, kerek, olajban sült tésztát azonosítják a fánkkal. Kínában számtalan formájú a kerek és ovális formától a hosszúkás alakig. Japánban az egyik legnépszerűbb fánk típusba vörös azuki babot töltenek. Indonéziában cukorral megszórt, kerek, burgonyás fánkok készülnek. A dél-amerikai Peruban a kisütött, forró fánkot kristálycukorban forgatják meg. Az Egyesült Államokban, az Üdvhadsereg kezdeményezésére, 1938 óta minden év júniusának első péntekjén ünneplik meg a Nemzeti Fánk Napot (National Doughnut Day), annak a férfinak és nőnek az emlékére, akik az I. világháború idején fánkot osztottak a katonáknak. A színes mázzal bevont, lyukas amerikai fánk világszerte elterjedt. Roger von Oech írja: „Az élet olyan, mint a fánk. Frissen és melegen isteni, bár néha megfekszi a gyomrunkat.

Szalagos fánktól a csörögéig

A zsírban sült tészták valóban a gazdag, böjt előtti mulatságok jellegzetes ételei voltak, sőt némely tájegységeken direkt felhalmoztak belőle, hogy a Húsvét előtti böjt negyven napja alatt is legyen valami finomság. Amikor szalagos, vagy más néven farsangi fánkot sütött a háziasszony, néhány darabot, madzagra fűzött belőle és fellógatott a hűvös kamrában, ahol pár nap alatt kopogósra száradt. Ha a böjt idején egy kis csemegére vágyott a család, akkor összevágta és úgy készítette el, mint a mákos gubát szokás. A legismertebb farsangi fánk a szalagos fánk.  Általában vizespohár nagyságú, aranybarna színű, gömbölyded olajban sült kelt tészta. Nevét a barna fánkon körbefutó, a fánk tökéletességét jelző fehér csíkról kapja. A jó fánk a háziasszony büszkesége. „A farsangi fánk legyen könnyű, miként a hab, és omlós, hogy szinte elolvadjon az ember szájában. A színe pedig legyen aranysárga. A derekán szabályos körben fehér cingulus vonuljon, amelyet köznyelven ranftlinak is neveznek. És forrón tálalják elénk farsang idején – áll Magyar Eleknek „ Az Ínyesmester nagy szakácskönyve” című korszakos művében. Nem is olyan könnyű elkészíteni, mint azt már sokan megtapasztalhattuk. Sikere az élesztőtől, a kidolgozástól és sütéstől függ. Ahhoz, hogy a szalag és a fánk is tökéletes legyen, bizony kell némi rutin: kiváló és szobahőmérsékletű alapanyagok, a jó kelesztés, a megfelelő fánk méret eltalálása, a bőséges és kellő hőmérsékletű olaj. A szalagos fánknál egyszerűbb a csöröge- vagy forgácsfánk. Ki ne emlékezne erre a nagymamáink által készített roppanós finomságra. Aranyszínű, jellegzetes csavart hosszúkás (forgács) alakú. Erdélyben kerek virágformára is készítik. A csörögefánkot nem kell keleszteni, ezért kezdő háziasszonyok is nyugodtan nekiállhatnak. Sütése is egyszerűbb, csak közepesen forró bő olajban kisütjük és porcukorral megszórva frissen tálaljuk.

Rózsafánk, virágfánk

A rózsafánk egy igazi különlegesség. Kevesen ismerik, és még kevesebben készítik. Hagyományosan pogácsaszaggatóval kiszaggatott 3 méretű tésztakorongból készül. Ezeket tojással összeragasztjuk, késsel bevágjuk, így kapjuk meg a rózsa szirmait. A tészta különlegessége, hogy élesztő helyett sütőpor kerül bele. A tésztarózsákat közepesen forró, bő olajban sütjük. A kisült rózsafánkot frissen, porcukorral megszórva tálaljuk, akár házi lekvárral is. A virágfánk kevert, palacsintáéhoz hasonló tésztából készül. Közepesen forró bő olajban sütik egy speciális eszköz  – a virágfánk sütőforma – segítségével. A jó virágfánk titka a megfelelő hőmérsékletű olajban, valamint abban rejlik, hogy a virágfánk sütőt nem szabad teljesen belemeríteni a fánktésztába, mert akkor nem tudjuk majd leszedni róla a kisült fánkot. Fahéjas porcukorral megszórva frissen tálaljuk. Az amerikai fánk jellegzetessége, hogy középen lyukas. Legtöbbször valamilyen – cukor vagy csokoládé- mázzal vonják be. Süthetjük bő olajban, de készülhet amerikai fánk sütőformában is. Az amerikai fánk rengeteg ízesítéssel készülhet, lehet töltött vagy töltetlen egyaránt. Az ekler (eclair) fánk a francia cukrászat egyik nagy klasszikusa. Megtalálható mindenféle íz- és színvariációban, csokis, karamellás, vaníliás, de újabban pisztáciás krémmel töltve. Könnyű tésztája és habos tölteléke teszi igazán ellenállhatatlanná. A churros a spanyolok nemzeti desszertje. Tésztájában nincs élesztő, leginkább a mi képviselőfánkunkhoz hasonlítható. De ez már egy másik történet. Legközelebb ezzel jelentkezünk. Addig is álljon itt a csörögefánk receptje, ahogy a nagymamák készítik.

Csörögefánk

Hozzávalók: 35 dkg liszt, késhegynyi szódabikarbóna, 4 tojás sárgája, 5 dkg cukor, csipet só, 1 evőkanál rum, de jó más szesz is (csörgősebb lesz tőle), annyi tejföl, hogy közepes keménységű tészta legyen a végén.
Elkészítés: A hozzávalókat alaposan összedolgozzuk, majd egy fél órát pihenni hagyjuk, ezután fél centi vastagságúra nyújtjuk a tésztát. Formáját tekintve vághatjuk rombusz vagy téglalap alakúra, a lényeg, hogy a tészta közepét derelyevágóval (ha nincs, akkor késsel) bevágjuk, és a tészta végét ezen áthúzzuk, így kapjuk meg a jól ismert csörögeformát. Más dolgunk már nincs is, mint bő zsiradékban kisütni mindkét oldalát. A tömény alkoholtól nem szívja meg magát olajjal sütés közben a tészta. (Ha nincs rum, jó más szesz is.) Természetesen a kész fánknak nincs alkohol tartalma, sütés közben elpárolog a szesz. Ha a tészta összeállt, 20-25 kis gombócot formázunk belőle és letakarva egy órát pihentetjük. Úgy is elkészíthető, hogy egészben hagyjuk a tésztát, majd pihenés után egy nagy lapban nyújtjuk ki és vágjuk fel sütés előtt, de a gombócos megoldással vékonyabbra nyújtható a tészta, ami az igazi csöröge titka. Egyenként papírvékony téglalapokra nyújtjuk a gombócokat, középen hosszában két párhuzamos vágással bemetsszük őket, majd összebogozzuk a széleket. Bő, forró olajban sütjük a fánkokat, egy fordítással. Kiszedésnél érdemes mozgatni a szűrőkanalat, mert a fánk hajlataiban, mélyedéseiben megül az olaj. Porcukorral, lekvárral nagyon finom, de van, aki csupaszon eszi.
www.wikipedia.hu, www.divany.hu, www.hvg.hu, www.mindmegette.hu