Nagyapám öccse Reiter Albin 1907-ben született, gyermekkorát a Maros parti Aradon töltötte. A család, kereskedő tanulónak adta, de már korán kitűnt társai közül fürge észjárásával, remek érzékével a nyelvekhez, a zenéhez, sporthoz és a kártyajátékokhoz. Mindenki szerette, mert ő is szeretett mindenkit, óriási orrával és hangjával, rengeteg anekdotával mindig a társaság központja volt. Három hét alatt tanult meg magától zongorázni. Innét kezdve a korabeli mozifilmek slágereit azonnal játszotta a vidéki baráti mulatságokon. Gyakran előfordult, hogy a társaság egyik háztól a másikhoz átvonulván Albint zongorástól lovas kocsira tette, ahol ő menet közben is játszott, mindenki örömére. Mindez a 20-as és 30-as évek alföldi Magyarországán történt, a boldog békeidőkben. 1937-ban nősült és költözött egy örkényi kertes házba feleségével, egy sváb menyecskével Jusztikával, akivel több, mint 50 évig élt boldog házasságban.
Itt merült fel a ketchup előállítás ötlete, amit aztán Jusztika alapossága és szorgalma, párosulva Albin nagyvonalú világfi modorával és népszerűségével világsikert aratott. Örkényben persze először mindenki azon röhögött, hogy ki az a Reiter Albin és mi az a ketchup?! Hamarosan azonban, több száz örkényi élt Albin REX ketcup-jéből! Az első mintagyártásból 1939-ben, rögtön termékmintákat és ajánlatot küldtek Svéd, Svájci és Cseh nagykereskedelmi cégeknek. Jusztika saját fejlesztésű receptje párosulva a kiváló minőségű magyar paradicsom sűrítménnyel remekül ment a svéd hideg halsalátákhoz és ételekhez. A svédek laborvizsgálatokkal is összehasonlították a REX ketchup-öt az akkori vezető márkákkal (Heitz, stb.) és ezt találták a legjobbnak, így azonnali svéd megrendeléseket kaptak. Azonban, – ahogy az már lenni szokott – a megajánlott vételár az önköltségi ár alatt volt! Mivel a háború elkezdődött és a Magyar Nemzeti Banknak nagy szüksége volt „nemes valutára” 117%-os export szubvencióban részesítette Reiter Albin Örkényi Paradicsom feldolgozó üzemét. Így aztán megindulhatott a heti 1 vagonos (15 tonnás) ketchup export, mely egészen 1944 végéig folyt. A svájci és a cseh export is szépen kezdett felfutni. Jusztika dolgozott Örkényben a több száz helyi munkással és beszállítóval, Albin pedig mosolyával és tenisz játékával szerezte az üzletet Európa szerte. Magyarországon nem igen ismerték a ketchup-öt, még a hotelekben sem. Úgy került be, hogy Albin svéd üzletfelei követelték a Gellért-szálló főpincérétől a ketchup-öt vacsorájukhoz, akinek elmondták, hogy nem értik miért nincs az asztalon, hiszen évek óta a magyarországi Örkényből veszik – fél Európával egyetemben – a REX ketchup-öt. Így aztán a háború végéig elkezdett a magyar hotelek felhasználása is üzletet jelenteni. 1944-ben a svédek felajánlották a gyártás Svédországba való áthelyezését és egy 25%-os profit részesedést, de Albin nem fogadta el. Nem akarta elhagyni az örkényi baráti társaság, a kaszinó, a baráti tenisz partik és közös házi mozizás, zongorázás világát. A közeledő orosz front elől Németország felé menekültek, de bíztak a visszatérésben.
Mikor hazatértek, semmi sem maradt a szép házból, az új vákuum üstökből, az üzemből, a 3 vagon kész ketchup-ből, könyvekből, zongorából, otthonukból. Az orosz katonák kedvelhették a REX ketchup-öt, az üveg nyakát leütve fogyasztották el a 3 vagon tartalmát.
Az üzemet valahogy még rendbe hozták, de újraindítására az államosítások miatt már nem vállalkozhattak. Albin főkönyvelő lett a helyi Földműves Szövetkezetben, Jusztika pedig zenetanár az örkényi iskolában. A külföldi látogatások a svájci rokonoknál és diplomata apáméknál hoztak fényt öreg napjaikra.
Én is nagyon szerettem Albin bácsit – mint mindenki más. Mikor 1980-ban végeztem a Műegyetem élelmiszeripari gépész szakán, elérkezettnek látta az időt, hogy nekem ajándékozza a REX receptet! „Talán Te majd újra belefogsz!” – mondta. Nem kaptam az alkalmon… Én 10 évig tervező mérnökként, később az egyik amerikai gyorsétterem lánc első igazgatójaként sikeres pályát futottam be. Vezérigazgatóként dolgoztam 5-600 fős angol és amerikai érdekeltségű vállalatok élén. Egészen 50 éves koromig, amikor egy igen göröngyös szakasz következett az életemben. Franchise tanácsadásból élek és közben félállásban – tanítottam élelmiszeripari technikusokat, amit mindig szerettem volna csinálni. Mivel volt az iskolában egy konzerv tanüzem is, eszembe jutott – több mint 30 év eltelte után – Albin bácsi REX ketchup receptje. Gondoltam főzzünk egy kísérleti adagot, aztán kóstoljuk meg, ízlik-e még a 70 éve utoljára főzött ketchup a mai ízlésünknek! Megdöbbentett az eredmény! A segédkező diákok és a művezető is élvezettel nyalogatták a keverő kanálon maradt anyagot! Akinek eddig megmutattam, hasonló reakciókat mutatott. Kezdtem azt gondolni, hogy kezdenem kell a REX ketchuppel valamit… Rendkívül finom, különleges ízű és nem tartalmaz adalékokat, sem tartósítószereket! Üvegben pasztőrözzük, mint régen! Azóta 3 év telt el és 260 helyen vagyunk jelen Magyarországon.
Az egészség tudatos láncokban (Mediline, Herbaház, BIJÓ), jobb delikát boltokban, paleo üzletekben (Paleocentrum), a legjobb henteseknél (Fény utcai piac, Mészársteak), magukra adó hamburgereseknél (Rockburger) és az igazán jó éttermekben (Náncsi Néni, Börze, VelenceM7). Dolgozunk azon, hogy a régi svéd és svájci exportpiacainkra visszakerüljön a REX Ketchup.
Végezetül Albin bátyám emlékiratainak záró sorait szeretném ide másolni:
„Haragosunk egy sincs, soha nem is volt, és biztosra veszem, hogy sokan fognak szeretettel gondolni reánk, ha már nem leszünk többé…” Én biztosan!
Budapest, 2018. március 20.
Dobóczky András
tulajdonos (unokaöccs)
