A zellerfélék családjába tartozó, vadon is termő, jellegzetes illatú és aromájú közismert gyógy- és fűszernövény. Sok apró, sárga, összetett ernyőt alkotó virága van. Nélküle elképzelhetetlen a kovászos uborka, a túrós lepény, a tökfőzelék. Ugye már kitalálták? A kaporról van szó. Az  ókori népek már használták fejfájás és gyomorpanaszok ellen.  Őshazáját egyesek a Földközi-tenger mellékére teszik, ahol vadon is nő, mások távolabbra, a Közel-Keletre helyezik. Pannóniába valószínűleg a római legionáriusok hozták. A Kárpát-medence gasztronómiájában jelentős szerepet játszó fűszernövény a magyar konyhának is régi, kedvelt fűszere. Használják levesek, főzelékek, saláták, egyes halból készült ételek ízesítésére is. Szinte minden friss és eltett savanyúságban alkalmazható. Gondoljunk csak a kovászos uborkára, a paprikára, a savanyú káposztára. A tökfőzelékből ki nem maradhat. De íze tökéletesen harmonizál még a gombával, burgonyával és tojásos ételekkel is. Túróval pedig – akár édesen, akár sósan – elválaszthatatlan párost alkotnak. Markáns aromája a különböző mártások ízeit is fokozza. A frissen szedett, zsenge hajtásaiból készített kapormártás, kaporszósz főtt húsokhoz, húsgombócokhoz, hal-, rák- és csigaételekhez kiváló. Fűszerezésre, ízesítésre felhasználja a konzerv-, a cukor-, a likőripar, de megtalálható az illatszeripar készítményeiben is.

Sebgyógyítástól a boszorkányűzésig

Zöld hajtásait az ókori egyiptomiak, görögök és a rómaiak is kedvelték fűszerként, a magját pedig az emésztés elősegítésére rágcsálták. A növény égetett magját vízzel keverték és erős fertőtlenítő hatása miatt sebgyógyításra használták. Az I. században élt görög orvos és botanikus, Dioszkoridész is gyakran alkalmazta betegeinél. A középkorban a boszorkányság ellen védekeztek vele. A Kárpát-medencében jelentős gasztronómiai szerepet töltött be, számos nemzet konyhájában előszeretettel használják ma is. A magyar a kapor szót a szláv nyelvekből vette át. A kedvelt egynyári zöldfűszer a tibeti, az indiai és a kínai orvoslásban is ismert, mint emésztést segítő gyógynövény. Különösen gyerekeknek és időseknek ajánlják, mivel gyengédebben hat, mint az ánizs vagy az édeskömény. A XVII. században a brit botanikus, Nicholas Culpeper azt állította, hogy a kapor „a szelek pompás űzője”, valamint csuklás ellen, duzzanatok csökkentésére és az agytevékenység fokozására is ajánlotta. Mára szinte világszerte kedvelt növény. Az ernyősvirágzatúak családjába tartozik. Népies elnevezései: fűszerkapor, kerti kapor, kerti kömény, uborkafű. A gyökérzeten kívül a növény minden része fogyasztható. Levele, fiatal virága és beérett termése egyaránt alkalmas fűszerezésre. A hajtásokat és a leveleket frissen és szárítva is használjuk. Zöld virágos részét (Anethi folium) nyersen és szárazon morzsolva, magját (Anethi fructus) egészben és darálva is fogyasztjuk. Átható aromáját az illóolajok adják. Európában május végétől október közepéig szedhető.

Bogernyős elő és utónövény

Egynyári, kissé fásodó szárú növény. Karógyökere 40–60 cm mélyre hatol a talajba. Szárának hosszát (60–140 cm) a környezeti tényezők erősen befolyásolják. A szár és valamennyi oldalhajtás ernyős virágzatban végződik. A termés lencseszerűen összenyomott, széle szárnyas. A kapor közepesen meleg és fényigényes, de virágzásakor sok napsütést kíván. Rövid, 3-4 hónapos tenyészideje, gyors növekedése miatt elő- és utónövényként is termeszthető. Ritkán vetik főnövénynek, pedig nemcsak nagy zöld tömeget ad hanem jó maghozó is. A termesztésből kivadulva, elhagyott kertekben, útszéleken az elszórt magokból évekig fenntartja magát. Március elejétől vessük. Hagyományos jellegű házi kertekbe, utcakertbe is ültethetjük. Helye lehet bemutató-, iskola- és más típusú kertekben is. Erkélyládákban, cserepekben, városi lakások balkonjain is megél. Magtermesztéshez legkésőbb május közepéig vessük el, mert később már bizonytalan a beérése. Levélfűszernek a 30–35 cm-es magasság elérésekor szedjük, ez még a szárba indulás előtti szakasz. Ekkor a hajtások zsengék, zöldek, dúsan levelesek. A levágott leveles hajtásokat igen vékonyan kiterítve, száraz, fedett helyen szárítsuk meg és apróra összetörve zárt edényben tároljuk. A magokat folyamatosan szedjük, mert az elvirágzás sorrendje szerint szakaszosan érik. A megbarnult, de még nem pergő ernyőket metszőollóval vágjuk le és a levélhez hasonlóan szárítsuk tovább.

Kaporral az egészségünkért

A kapor a népi gyógyászat egyik kedvenc gyógynövénye, amelynek számos pozitív hatását ismerjük. A belőle készült tea vízhajtóként is jól funkcionál, de használják felfúvódás, emésztési zavarok, hányinger, fogínygyulladás, álmatlanság vagy éppen étvágytalanság ellen A nyersen fogyasztott kapor értékes antioxidáns. Kiváló C-vitaminforrás, amely a legfontosabb vízben oldódó antioxidáns, amely képes semlegesíteni az emberi szervezetben a szabadgyököket, amelyek a sejtek károsodásáért felelősek. Tartalmaz még A-vitamint, riboflavint, B1-, B2-, B3-, B6-, E-vitamint, valamint folsavat, pektint, kalciumot, vasat, rezet, magnéziumot, káliumot, foszfort, cinket és igen nagy mennyiségű rostot. Baktériumellenes hatása igen erős, képes meggátolni a káros kórokozók elszaporodását a belekben, és szervezetünk más tájékain is. Ebben a tekintetben a kapor vetekedik a foghagymával. A világoszöld illóolaj a növény 0,3-0,5%-át, míg a termés 2,4-4%-át teszi ki. Az illóolaj fő komponense a d-karvon, d-limonén, dillapiol és fellandrén. (A karvon a tumorellenes és antioxidáns hatásáról ismert). A legtöbb aromaanyagot a virágzás után tartalmazza. Apiol tartalmával izgatóan hat a paraszimpatikus idegrendszerre, jelentős értágulatot okoz. Férfiaknál a merevedési reflexet erősíti. Csökkenti a magas vérnyomást, és jótékony hatású a szívizom vérellátása szempontjából. Vércukorszint csökkentő hatása is van, amit a benne lévő vanádiumnak köszönhet, ami szabályozza az inzulin termelődését és megakadályozza a zsír elraktározódását. Így az elfogyasztott szénhidrát nem raktározódik el zsírként, hanem egyenesen az izomsejtekbe jut és energiává alakul át. Fogyasztásakor szálkásabb izomzathoz jutunk, de előírás szerint kell alkalmazni, mert a vanádium túladagolása nem szerencsés. A húgyúti betegségeket leggyakrabban az E. Coli baktérium okozza, amelynek megtelepedését a kapor meggátolja. A kiszáradt szájüreg ideális környezet a szájszagot okozó baktériumok megtelepedésének. A kapormag rágcsálása elpusztítja a nyelven tenyésző baktériumokat. Serkenti a vesék működését is. Várandósság alatt viszont nem szabad kaprot szedni! Szoptatós anyukáknak pedig csak nagyon kis mennyiségben. Gyermekeknél is elővigyázatossággal adható csak. Csak két év feletti gyerekeknél alkalmazható kis mennyiségben, két év alattiaknál inkább a kapormag teát használjunk kólika esetén. A kaporolaj nagy mennyiségben és hosszú távon nem javasolt.
Forrás: www.nepgyogyaszat.com, www.hazipatika.com.

Kapormártás

Hozzávalók: 2 nagy csokor kapor, 4 dl tejszín, 1/2 dl fehérbor, 5 dkg vaj, só, bors, frissen őrölt szerecsendió, 1 citrom reszelt héja, 1/2 citrom leve.
Elkészítés: Felolvasztjuk vajat, megfuttatjuk rajta az apróra vágott kaprot. Tejszínnel felöntjük, összeforrósítjuk, és hozzáadjuk a fűszereket, majd a bort. Pár percig még főzzük: nagyjából addig, amíg besűrűsödik, és ízlés szerint továbbfűszerezzük. Ha kész, különféle húsokhoz, de akár gombához és krumplihoz is fogyaszthatjuk.
forrás: www.hazipatika.com