0
Shares
Pinterest Google+

November 11. Szent Márton napja. Szinte nincs még egy olyan nap az évben, amelyhez annyi népszokás kötődik, mint éppen ehhez a naphoz. A római időkben november 11. a téli évnegyed kezdő napja volt, ekkor az új termésből és az újborból tartottak nagy lakomát. Általában ludat, a hadisten, Mars szent madarát fogyasztották, ami latinul „avis Martis” (Mars isten madara). Ebből lett népies szófejtéssel „Márton madara”.
A másik legenda szerint a 4. században Szombathely (Savaria) környékén született és a római császár katonájaként szolgáló Márton egy különösen hideg téli estén francia honban lovagolva megosztotta meleg köpenyét egy nélkülöző koldussal. Aznap éjszaka álmában megjelent neki Jézus a koldus alakjában. Innentől kezdve szegődött Istent szolgájának. Jóságáról még életében legendák keringtek, püspökké is szentelték. A monda szerint Mártont szerénysége méltatlannak tartotta e címre, ezért elbújt a libák óljában. A szárnyasok azonban hangos gágogásukkal elárulták, így megtalálták és Tour püspökévé szentelték. Már a honfoglalás előtt tisztelték Pannóniában, sőt a hagyomány szerint Márton álmában segítette Szent Istvánt és az országot. Ezért Szűz Mária után Tours-i Szent Márton lett Magyarország patrónusa.

Márton napi lakoma

A népi krónikákban Szent Márton napja határnapként is szerepelt, ez volt a tisztújítás, a fizetés, a jobbágyadó lerovásának napja. A Márton-napi járandóság szerepelt a papok, a tanítók és a pásztorok javadalmai között. Márton-napon fizette meg a gazda a pásztoroknak az ún. bélesadót vagy rétespénzt, míg a pásztorok többágú vesszőt (Szent Márton vesszejét) ajándékoztak a gazdáknak. Úgy tartották, ahány ága van, annyit fial a disznó. Tavasszal, ezzel a vesszővel hajtották ki az állatokat. A Dunántúlon Szent Márton napjának estéjén a pásztorok végigjárták a házakat, köszöntőt mondtak a dús lombú nyírfavesszővel kezükben. Ezen a napon rendszeresek voltak a lakomák, bálok, vásárok. A hagyomány szerint ilyenkor nem volt szabad takarítani, mosni, teregetni, mert az a jószág pusztulását okozza. Novemberben viszont már le lehet vágni a tömött libát, ezért a Márton-napi ételek jellemzően libafogások: libaleves, libasült párolt káposztával és zsemle- vagy burgonyagombóccal. A népi mondás szerint ugyanis „aki Márton napon libát nem eszik, egész éven át éhezik”. Szokás volt, hogy a liba húsából, mégpedig a hátsó részéből, küldtek a papnak is, innen ered a „püspökfalat” kifejezés. A Márton-napi lúdvacsora után Márton poharával, vagyis a novemberre éppen kiforrott újborral koccintottak is.

Márton nap és az időjárás

A Márton-napi időjóslásra szintén számos példa van. Ha a sült liba mellcsontja barna és rövid, akkor sáros lesz a tél, ha viszont hosszú és fehér, akkor havas. „Ha Márton fehér lovon jön, enyhe tél, ha barnán, kemény tél várható.” vagy másként, ha „Márton napján, a lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízben poroszkál.” Sokfelé úgy vélik, hogy a Márton napi idő a márciusi időt mutatja. A néphit szerint a Márton-napi eső utána rendszerint fagy, majd szárazság következik. Egyes területeken viszont úgy tartják a Márton-napi jeges eső korai tavaszt jelent.

Márton pohara

Az őszi időjárás a bor minőségére is hatással van. „A bornak szent Márton a bírája” – tartja a mondás. Az újbort valóban ekkor kóstolták, és kóstolják meg a mai napig először. A Márton-napi lúdvacsora után „Márton poharával”, vagyis a novemberre éppen kiforrott újborral koccintottak. A bor és a liba összekapcsolódott a német nyelvterületen a 12. században a Márton-napi ludat ezért „szüreti vagy préslibának” is nevezték. A Márton-napi újbor kóstolgatása szinte szertartássá vált. A must ekkorra változott borrá, ekkor ért be az egész évi fáradozás gyümölcse, az eredménnyel pedig a gazdák szívesen eldicsekedtek.

A böjt előtti utolsó nap

A Márton nap a 40 napos karácsonyi böjtöt megelőző utolsó nap, amikor a jóízű és gazdag falatozás, vigasság megengedett, ráadásul ilyenkor fizették ki az éves bérleteket, járandóságokat, gyakran természetben, például liba formájában. Az országszerte megrendezésre kerülő Márton napi vigasságok és mulatságok idején, a német nyelvterületeken lámpás/fáklyás felvonulást is tartottak, sőt tartanak mai is. A Martinsumzug Szent Márton emlékét őrzi, és a jó cselekedeteket szimbolizáló fényt juttatja el az emberekhez. Magyarországon általában német nemzetiségű települések, iskolák, óvodák és egyházközösségek szervezésében a gyerekek, kisgyerekes családok sötétedéskor járják az utcákat maguk készített lámpásokkal és közben Márton-napi dalokat énekelnek. Van ahol a vonulókat római katonák piros köntösébe öltözött lovagló Szent Márton vezeti. A megemlékezés központi helyszínére érve a gyerekek rövid műsort adnak elő, melyben eljátsszák Szent Márton és a koldus történetét. A megemlékezés a Márton-napi tűz meggyújtásával, liba (vagy ember) formájú sütemény és meleg italok fogyasztásával végződik.

forrás: www.egészségtükör.hu, www.wikipedia.org, www.lokál.hu, www.life.hu

Márton napi ludaskása

Hozzávalók: 80 dkg libaaprólék, 4 db sárgarépa, 3 db fehérrépa, 10 dkg zeller, 15 dkg gomba, 15 dkg zöldborsó, 2 közepes fej vöröshagyma, 5 dkg libazsír, 25 dkg rizs, petrezselyem ízlés szerint, 5 gerezd fokhagyma, 8 szem bors, só ízlés szerint

Elkészítés: A libaaprólékot megtisztítjuk, lassú tűzön főzni kezdjük. Megvárjuk, míg felforr, majd leszedjük a habját. Beletesszük a hagymát, a fokhagymát, a borsot, és megsózzuk. Ha a hús megpuhul, beletesszük a megpucolt sárga- és fehérrépát meg a zellert, az utolsó negyedórában pedig a gombát és a zöldborsót. Ha kész a leves, kivesszük a húst, a lét pedig leszűrjük. A húst a zúzával és a szívvel együtt kockákra vágjuk. A répát, zellert, fehérrépát szintén felkockázzuk. A megtisztított rizst a libazsíron opálosra pirítjuk, majd felöntjük háromszoros mennyiségű húslevessel. Nagyon kis lángon félpuhára főzzük, majd hozzákeverjük a felkockázott libahúst, a zöldségeket és az apróra vágott petrezselymet. Lefedve, óvatosan rázogatva készre pároljuk.

Majorannás könnyű libacomb

Hozzávalók: 4 db libacomb, 2 db alma, 2 db vöröshagyma, só, bors, majoránna.

Elkészítés: A libacombokat tisztítsuk meg, majd töröljük szárazra, és fűszerezzük sóval, borssal és majorannával. Az almák magházát vágjuk ki, a hagymát pucoljuk meg, vágjuk mindet negyedekre. Egy megfelelő méretű tepsi alján helyezzük el a combokat (bőrös oldallal lefelé), majd köréjük rendezzük el a hagyma- és almadarabokat. Öntsünk kevés vizet a tepsi aljára. 170 fokos sütőben lefedve addig sütjük a combokat, amíg teljesen megpuhulnak. Az utolsó fél órára fordítsuk a combokat bőrös oldallal felfelé, és fedő nélkül pirítsuk meg a bőrt (közben néhányszor locsolgassuk). Tálalás előtt a pecsenyeléről kanalazzuk le a zsírt. A maradék pecsenyelevet szűrjük át, az alma és hagymadarabokat passzírozzuk szitán hozzá, majd az egészet forraljuk be. Tálaljuk a libacombokat az almás-hagymás pecsenyelével. Köretnek párolt lilakáposzta és szerecsendióval elkészített krumplipüré illik hozzá.

Előző

Leasing product in Japan, ALD France launches private lease platform and offers private lease via online bank

Következő

Lízing Szakmai Napok, áfa-tartalom levonása a lízingnél, az év lízingszakembere, az év cégautói Csehországban