Az újév első napján együnk lencsét, hogy bővében legyünk a pénznek – tartja a mondás. A sokak számára nemszeretem lencse fehérjékben és rostokban gazdag, a hüvelyesek közül (bab, borsó, csicseriborsó, stb.) a legemészthetőbb, ezért is jó, ha asztalunkra kerül, de az év más napjain is.
Kis lencse-történet
A lencse az egyik legrégebbi kultúrnövényünk. Eredete a mai Afganisztán területéig vezethető vissza. Ázsia hegyvidékeiről terjedt el Mezopotámiába, onnan pedig Egyiptomba. A főzeléklencsét (Lens culinaris) már a kőkorszak óta termesztették. Keleti alfaja, a Lens culinaris orientalis Törökországban, Szíriában, Libanonban, Irakban, Iránban, Afganisztánban és Közép-Ázsiában él. 5000 évvel ezelőtt már előszeretettel fogyasztották az ókori egyiptomiak. Feltehetően rajtuk keresztül jutott el Rómába és a görög városállamokba is. A lencsének már az ókorban gyógyhatást is tulajdonítottak. Hippokratész a májbetegeknek javasolta a fogyasztását. A modern orvostudomány igazolta Hippokratészt: a lencse valóban javítja a májfunkciót. A B11 vitamin, más néven kolin segít a májnak megszabadulni a felesleges zsírtól, és a méreganyagok kiszűrését is elősegíti. Ennek ellenére a középkorban a lencse nem került a gazdagok asztalára, a szegények eledelének számított. Jelenleg Európa déli, dél-keleti részein, főleg a Földközi-tenger mentén fekvő országokban és az Atlanti óceán partja mentén Marokkóban, Spanyolországban termesztik. Bár India adja a világ lencsetermésének mintegy felét, azt el is fogyasztják, sőt még importra is szorulnak. Kanada és Ausztrália is jelentős lencseexportőrnek számítanak.
Napsütéskedvelő pillangós
A lencse a pillangósok családjába tartozik. Egyéves, lágy szárú, önbeporzó. Gyökérzete gyenge, sűrűn elágazó orsógyökér. A gyökerén nitrogénkötő baktériumok élnek. A növény 30-50 cm magas, tőben elágazó, vékony, lehajló szárú. Virágzata, a levélhónaljban fejlődő, 1-3 virágból álló fürt lila, lilás-fehér. A termés rövid, húsos hüvely, belsejében 1-2 maggal. Magja kerek és lapos. Kedveli a napsütést, legjobban díszlik a mérsékelten meleg és nem szélsőségesen száraz vidékeken. Magyarországon az északi Középhegység és a Dunántúl dombvidékei jöhetnek számításba. A vályogos kötöttségű, tápanyagban gazdag talaj felel meg számára. Miután kevésbé fagyérzékeny, március elejétől vethető. A mag mérete szerint nagy- vagy tányér magvú (6-8 mm 0), közepes (4,5-6 mm 0) és kis magvú (3,5-4,5 mm 0) fajtákat különböztetnek meg. Júliusban történik a betakarítása, amikor az alsó hüvelyek sárgásbarna színűek és bennük a mag kemény. Teljes éréskor a mag könnyen pereg. Színe fajták szerint: világos szürkés-barna, szürkés-zöld, sárgás-barna. A dél-ázsiai konyha egyik kedvelt alapanyaga, a vörös lencse (Lens esculenta).
Lencse a konyhában
A lencse a hazánkban termeszthető hüvelyesek közül az egyik legértékesebb és legkeresettebb élelmiszer. Kulináris értékét főleg magas fehérjetartalmának köszönheti. A magja 25-28 % fehérjét tartalmaz, amelynek biológiai értéke és étrendi hatása jobb, mint akár a babé és a borsóé. A fehérje mellett szabad aminosavakat, például sok (1-2%) lizint tartalmaz. Keményítő értéke 720 g/kg. Szénhidrát-, nyerszsír-, továbbá B1-, B2-vitamin, inozit-tartalma is jelentős. Rosttartalma ugyancsak magas. Cukorbetegek is fogyaszthatják. A lencseszalmát is betakarítják, ami a magtermés 1-1,5-szerese és kitűnő takarmány. A jó lencse egységes méretű, vékony héjú, egyenletesen és gyorsan ízletesre főzhető. Ennek legjobban a kis magvú fajták felelnek meg manapság mégis a nagyobb magvú lencséket keresik. Egy éjszakai áztatással lerövidíthetjük a főzés idejét. Felhasználás előtt a lencsét nem árt válogatni, az áztatóvizet le kell önteni, majd hideg vízzel bőven át kell mosni. Szokás a lencseételeket savanyítani citrommal, ecettel, mustárral. A lényeg, hogy ezeket a savanyító hatású adalékokat csak a főzés végén adjuk hozzá, mert egyébként gátolják a lencse megpuhulását. A főzeléklencsét vagy lencsét sok országban (például Anglia, India) megőrlik és lisztet készítenek belőle és lepényt sütnek belőle. Magyarországon levesként, illetve főzelékként elkészítve fogyasztják. A lencse különösen a vegetáriánusok számára jelent fontos táplálékot, hiszen fehérje összetételük igen hasonló az állati eredetű fehérjékéhez, így kiváló húspótló ételek készülhetnek belőlük. A lencse fontos táplálék magas A-, és B1-vitamin, valamint szeléntartalma miatt. A diétázók azonban számoljanak magas energia- és szénhidráttartalmával! Közel 20 % szénhidrátot tartalmaz főként keményítő formájában. Lignant, egy ösztrogénszerű növényi hatóanyagot is tartalmaz, de izoflavinokat is. Jó hatású a nőkre menopauza idején. Gyakrabban kellene fogyasztanunk. A levesen és főzeléken kívül lencsesalátát készíthetünk, ha a lencsét babérleveles, sós, hagymás vízben megfőzzük, a főzővízbe pedig dijoni mustárt teszünk. Ennek egy kicsit különlegesebb változata az alábbi recept. (források: Wikipédia , http://hu.kertlap, Házipatika, Mindmegette.hu
Szilveszteri lencsesaláta – lilahagymával
Hozzávalók: 25 dkg lencse, 1-2 babérlevél, 1 nagy fej lilahagyma, 1 ek. (dijoni) mustár, 1 csapott kk. cukor, 1 ek. citromlé, 1 ek. olivaolaj, 1 csipet római kömény, só, bors.
A lencsét sós, babérleveles vízben feltesszük főni, amíg puha nem lesz. Ezután leszűrjük és langyosra hűtjük. A lilahagymát felszeleteljük, a mustárt, cukrot, citromlevet, az olajat pici sóval, köménnyel és borssal összekeverjük. A kifőtt lencsét és a lilahagymát összekeverjük az öntettel és jól lehűtjük.
