0
Shares
Pinterest Google+

Manapság újra felfedezzük a levendulát. A levendula a legközkedveltebb virágok közé tartozik. Különösen népszerűek a vintage, és a provence-i stílus kedvelői között, de nem hiányozhatnak a mediterrán hangulatú házak udvarairól sem. Bár a levendula valóban a mediterrán vidék növénye, szerencsére hazánkban is gond nélkül áttelel. A levendula egyben régről ismert fűszer- és gyógynövény is, használata szinte egyidős az emberiséggel.

Kis levendulatörténelem

A liláskék, kellemes illatú növényt több mint 2500 éve használjuk, amit írásos források is bizonyítanak. Az ókori Egyiptomban balzsamozásra és kozmetikumok készítésére használták. Amikor felnyitották Tutanhamon sírját, több cserépedényt találtak, amelyek levendulás balzsam maradványait rejtették. A görögök sokat tanultak az egyiptomiaktól a kozmetikai és az illatosító szerek területén. A görög orvos, Theophrastus (Kr.e. 3. század) már írt az illatok gyógyító hatásáról. Az egyiptomiaktól eltérően, akik a fejükön használták az illatanyagot, a görög filozófus Diogenész a lábát dörzsölte be vele. Így érvelt: „Ha a fejedet kened be vele, elszáll a levegőbe, és csak a madarak érzik a jótékony hatásukat, de, ha a lábamra kenem, az illat az egész testemet elborítja, és nagyszerűen felszáll az orromig.” Anakreón szerint a mellkast kell bedörzsölni vele, mert az a szív otthona. Idősebb Plinius, a görög író és enciklopédista is írt a levendula jótékony hatásairól hasfájás, a vese rendellenessége, a sárgaság, a vízkór és a rovarcsípések kezelésében. Az első írásos feljegyzés a levendula gyógyító hatásairól a görög katonaorvostól, Dioszkoridésztől származik, Kr. e. 77-ből. Dioszkoridész aki Néró, római császár uralkodása alatt gyűjtött gyógynövényeket a mediterrán vidékekről, részletes leírást adott a növényről és annak gyógyászati használatáról az öt kötetes ˝De Materia Medica˝ című művében. Feljegyzései szerint, ha a levendulát lenyelik, segít az emésztésben, de megszünteti a fejfájást és a torokfájást. Külsőleges használata segít kitisztítani a sebeket, és enyhíti a bőrbetegségek tüneteit. A római katonák vittek magukkal levendulát a haditáborba is, hogy azzal kezeljék a sebeiket. Bőségesen használtak belőle a hajukat, a testüket, a ruhájukat, az ágyukat, a fürdővizüket, otthonukat, de még a katonai zászlóikat is ezzel illatosították. Az egyik leghíresebb illatos olajuk a ˝nardinum˝ volt, ami tartalmazott levendulát is. A nők levendulát tettek az ágyuk mellé vágyfokozónak, de rovarriasztóként és mosásra is használták. A levendula elnevezést a latin lavare (mosni) kifejezésre vezetik vissza. Más magyarázat szerint a latin livere (kékes színű) szóból ered. A ˝De Materia Medica˝ szolgált alapul az arab orvosok számára, akik szíriai és ó-perzsa fordításokat olvastak. Kr. e. a 7. században orvosságaikat bevitték Spanyolországba, ahonnan aztán elterjedt egész Európában. A legismertebb orvosuk Abu Ali Sina, aki Avicenna (980 – 1037 Kr. e.) néven ismert, is beszélt a levendula gyógyító hatásairól. Az ókori keresztények úgy tartották, hogy a növény Ádám és Éva Édenkertjéből származik. Egy másik legenda azt mondja, hogy Szűz Mária egy levendula bokorra terítette a kis Jézus ruháját száradni. Lukács könyvében nárdus olajként említik, a szíriai Naarda város neve után. Mária ezzel kente Jézus lábát. Aligha véletlen tehát, hogy a korai keresztény korban a házak bejáratai felett elhelyezett szárított levendulacsokrot, vagy levendulából font keresztet helyeztek el a gonosz ellen.

Arábiából az európai kolostorkertekbe

A növényt valószínűleg először az arabok honosították meg, azután Görögországból terjedt el Európában. Az i. e. 600 körül érkezhetett a görög Hyeres szigetekről Franciaországba. A középkori és reneszánsz Európában a mosónőket “lavender”-ként emlegették, mert  levendulával illatosították a fiókokat, és levendulabokrokon szárították a ruhákat. Ebben az időben sok más gyógynövénnyel együtt a kolostorok kertjeiben termesztették. Magyarországon is először ezekben jelent meg a levendula, ahol a betegségek elűzésére, álmatlanság ellen szórták a levendula virágokat a padlóra. A kolostorok életben tartották a gyógynövényekről tanultakat és saját gyógynövény kertjük volt. Az ókori kéziratok alapján feljegyezték a különböző növények jótékony hatásait. Először 1301-ben említik meg a levendulát az angliai Merton kolostor feljegyzéseiben, mivel ebből teremtették elő a pénzt I. Eduárd királynak. A Tudorok korában a levendula használata újra feléledt. Az uradalmakban sok mindenre használták a levendulát. A ruhák közé tették, légfrissítőként használták, és méhviasszal keverve bútor fényesítőként alkalmazták. Hagyományosan a mosókonyha mellé ültették, és a ruhákat a növények fölé terítették száradni, hogy közben magába szívhassa a levendula illatát. Rovarriasztóként is használták. Károly felesége, Henrietta Mária, aki bevezette a kozmetikai szereket az angol udvarba, illatos szappanként, potpourriként és fürdéshez használta a levendulát. Erzsébet királynő a gyakori fejfájásai miatt orvosai tanácsára készíttetett levendula teát szinte minden nap és egyre inkább ösztönözte kertészeit a levendula nemesítésére angol honban. Viktória királynő nem csak bútorait fényesítette méhviaszhoz kevert levendulával, de pompásabbnál pompásabb ruhakölteményeinek színét is a levendula színére festette és a ruha redőibe is elrejtett néhány szárított levendulavirágot. A levendulaolaj termelésének központja így hamarosan London, mégpedig annak egyik külvárosa Mitcham lett. A levendula megjelent a Londoni Gyógyszerkönyvben is. Az angol levendula termékek világszerte híressé váltak, a levendulatermesztés azonban majdnem megszűnt, amikor Mitchamben, Wallingtonban és Carshaltonban felmentek a telkek árai. Francia honban VI. Károly francia királynak a székpárnáját töltötték meg levendulával. A francia levendulát hatásos és megbízható védelemnek tekintették a fertőzések ellen. Azokat a kesztyűkészítőket, akik levendulát is használhattak a termékeik illatosítására elkerülte a kolera. De az 1665-ös pestisjárvány ideje alatt is magas ára volt a levendulának, mert úgy vélték, hogy védelmet nyújt a betegséggel szemben.  Amerikába is eljutott ez az apró, azonban annál értékesebb növény és hódítását nem is kezdhette másképp, mint az égési sérülések kezelésében. Provence a világ első levendulatermelő helye, így Dél-Franciaország e táján számtalan gazdaság kínálja a levendulából készült virágát, szárított vagy olaj formában. A 20. század közepe táján a levendula némileg vesztett népszerűségéből ekkor már jobbára csak az idős hölgyekkel hozták összefüggésbe, akik szekrényükbe a molyok ellene levendulás zacskókat tesznek.

A tihanyi levendulás története

Magyarország első nagy levendula-ültetvényét Tihanyban telepítették. Bittera Gyula, korának neves gyógynövény-szakértője 1926-tól vette bérbe a bencésektől a Csúcshegy délkeleti lejtőjének egy részét. Kiirtották a bozótost, a köveket a terület szélére hordták, dalmát, de provence-i mintára is falat emeltek belőlük. Az első évben ötholdnyi területet ültettek be. A vetőmagot a híres párizsi magkereskedőtől, Vilmorintől rendelték meg; a palántákat Budakalászon nevelték elő. Az ültetés kiválóan sikerült, 1931-ben arattak először. Bittera 3 réz-lepárlót építtetett, melyeket először a Külső-tónál állítottak fel. A levendulaolajat főleg külföldön, Németországban és Amerikában értékesítették. Bittera sikerét bizonyítja, hogy a Tihanyban aratott levendula illóolaj tartalma magasabb volt, mint a franciáé. Ez Tihany speciális, félsziget-jellegének köszönhető, mert a mérések szerint ez az egyik leggazdagabb hely Magyarországon a napsütéses órák számát tekintve, míg a csapadékmennyiségéről pont az ellenkezője mondható el. Ez a fél-mediterrán éghajlat, a déli fekvés és a vulkáni alapkőzet kiváló körülményeket nyújt a levendulának. Bittera 1949-ig vezette a telepet, majd azt államosították. 1965-ben 69 hektár volt az addigi legnagyobb termőterület. 1966-tól kezdték felszámolni az ültetvényeket, a területet felszántották, szőlővel ültették be. 1971-re gyakorlatilag csak a jelenlegi Öreg Levendulás bokrai maradtak. 1966-tól 1986-ig parlagon hevert Tihany kincse, senki sem gondozta azt. A magára hagyott ültetvényt jórészt visszahódította a környező erdő. 1986-tól a Zátonyi családnak köszönhetően új életre kelt a levendulás. Bérbe vették a régi ültetvényt a Balaton-felvidéki Nemzeti Parktól, újra művelésbe vonták. 1995-től pedig már új területeken is levendula telepítésbe kezdtek. Jelenleg több helyen is található a félszigeten telepített levendulás, ezek közül legnagyobb és legszebb a Külső-tóval szembeni 7 hektáros levendulás, ami nyáron lilában pompázva fogadja az autóút mellett a Tihanyba érkezőket.1936-ban Bittera Gyula vendégeként hazánkban is járt Ernest Guenther, az akkori idők legjelentősebb illóolaj-kereskedőjének,  a New York-i  Fritzsche Brothers cégnek a munkatársa, aki világ körüli utazáson mérte fel az illóolajos növények termesztésének és feldolgozásának helyzetét. Utazásainak eredménye volt az a hat kötetes: The Essential Oils című munka, amely még ma is a parfümőrök egyik legjelentősebb kézikönyveként ismert. E műben a szerző a tihanyi levendula termesztéséről is elragadtatással írt.

Provence és a francia parfümfőváros

Jelenleg is a franciaországi Provence a világ legnagyobb levendulatermesztő vidéke.  A 20. században a pásztorok gyűjtötték a levendulát, és a Grasseban működő parfümkészítőknek adták el. Az I. világháború előtt a francia kormány és a parfümkészítők úgy gondolták, hogy a levendulatermesztéssel megakadályozhatják az emberek elvándorlását a térségből, így kipusztították a mandulásokat, és levendulát ültettek helyette. Más fontos levendulatermesztő országok: Spanyolország, Hollandia, Belgium, Németország, Bulgária, Oroszország, Ausztrália, Japán, Kanada és az Amerikai Egyesült Államok.

Levendula, mint természetes gyógyszer

A levendulát évszázadok óta használjuk fájdalomcsillapító, görcsoldó, nyugtató, idegrendszert erősítő szerként. Rene Gattefosse, a modern aromaterápia egyik megalapítója, igazolta a levendula gyógyító és fertőzésgátló hatását, amikor csúnyán megégette a kezét a laboratóriumában. Levendulaolajjal kezelte a sebét, és a fájdalom megszűnt, az égési sérülés pedig gyorsan begyógyult, anélkül, hogy megfertőződött vagy sebhelyes maradt volna. Levendulaolajat használtak a háborús sebek tisztítására az I. világháború során, amikor még csak igen kevés gyógyszeres fertőtlenítőszer volt. A levendulát az aromaterapeuták régóta használják a depresszió és az idegrendszeri betegségek kezelésében. Habár a hivatalos orvostudomány szerint az aromaterápia egy még nem bizonyított terápia. Egy japán tanulmány nemrég azonban rámutatott, hogy a linalol illatösszetevő belégzése normál szintre csökkentette a stressz által megnövekedett fehérvérsejtek és nyiroksejtek szintjét (a fehérvérsejtek és a nyiroksejtek az immunrendszer fontos elemei). A levendula pedig éppen ebből a linalolból tartalmaz a legtöbbet.  A 20. század eleje óta gyógyszer alapanyagként is alkalmazzák: hasmenés, köhögés, fejfájás elleni szerekben. Rendkívül magas illóolaj-tartalmát kipárlással nyerik ki. A levendulaolaj és a levendula virág jótékony hatásai megszámlálhatatlanok. Javítja az életfolyamatokat, fokozza a testi és lelki frissességet, antibakteriális, fertőtlenítő, gyulladást csökkentő, aromaterápiában feszültségoldó, idegerősítő, nyugtató hatású, enyhíti a fejfájást, a depresszív kedélyállapotot. Párnára cseppentve vagy a párnahuzatba szárított levendulát téve segíti az elalvást, megszünteti az alvászavarokat. Meghűléskor inhalálással tisztítja a légutakat, csökkenti a fertőzéseket. Asztmásoknak viszont inhalálásként használni tilos! A bőrgyógyászatban is használatos a pattanásos, gyulladásos bőrt nyugtatja. Hatásos a pikkelysömörre és ekcémára, enyhíti a napégés okozta tüneteket.  Bemasszírozva csökkenti a fáradtságot, az izom-, és reumás fájdalmakat.  Erősíti és élénkíti az immunrendszert.  Relaxál, regenerál.  Hatékony zsíros hajra és a korpás fejbőrre. Kis tej hozzáadásával fürdővízbe cseppentve bársonyossá varázsolja a bőrt. Oldja a szélgörcsöket, fertőtleníti a beleket. Teája kitűnő nyugtató és szélhajtó.  Szív- és érrendszeri panaszok, különösen alacsony vérnyomás esetén hatásos.

Angol és francia levendula

A levendula az árvacsalánfélék családjába tartozó növénynemzetség 39 fajjal és több hibrid fajjal.  A nemzetség sok tagja kerti dísznövényként ültetett a mérsékelt éghajlaton, felhasználják továbbá fűszerként, és a belőle kivont illóolajat számtalan kozmetikai termékben. A nemzetség egyéves vagy néhány évig élő évelő fajokból, félcserje vagy cserje termetű növényekből áll. A levél alakja változatos: néhány termesztett fajnál egyszerű lándzsás; másoknál szárnyas, néha többszörösen szárnyas és tagolt. Levelei finom szőrökkel fedettek, amelyek az illóolajat tartalmazzák. A virágok örvökben állnak, a virágzati szár a levelek fölé emelkedik. A virágok színe kék vagy lila, a vadon előforduló fajoknál ritkán feketés lila vagy sárgás.  A levenduláknak két népszerű fajtája terjedt el hazánkban: a francia levendulaként is emlegetett közönséges levendula (Lavandula angustifolia) és az angol, vagy széles levelű levendula (Lavandula intermedia). A francia levendulát népi elnevezéssel orvosi levendulának is hívják. Ez a legegyszerűbben nevelhető levendula fajta. Díszítő értéke mellett sokoldalú felhasználhatósága (gyógy- és fűszernövényként is) miatt is igen kedvelt. A mi éghajlatunkat is jól viseli. Gyorsan bokrosodik, télálló. Levele hosszúkás, 3-4 mm széles, 2-3 cm hosszú, ezüstös-zöld színű. Virágzata hengeres, 6-8 cm hosszú, színe a sötét kékeslilától a fakóbb ibolyakékig változhat. Nagyon értékes fajta, hiszen csak úgy roskadozik a nyíló virágoktól. Akár 50-80 évig is elélhet, de 20-30 évig egész biztosan. Maximális méretét úgy 4-5 év alatt éri el, ekkora már 60-80 centi. Nem túl igényes, legfontosabb számára a napfény. Kártevői nincsenek. A napos és meleg helyet kedveli, elég neki a természetes csapadék. Télen vegetál, megáll a növekedésben, tavasszal pedig frissen hajtja zöld hajtásait. Célszerű rózsák mellé ültetni. Napfényigényük közös és a levendula a rózsabokroktól távol tartja a kártevőket és a hangyákat. Jól érzi magát a fűszernövények, például a kakukkfű vagy a menta társaságában. Ideális sziklakertekbe, de akár fácskává is metszhetjük az évek alatt. A bokrosodás elősegítésére virágzás után vágjuk vissza a bokrot a felére-kétharmadára. A visszavágással a bokor megújul és jelentős mennyiségű levendulavirágot fog hozni minden évben. Az elnyílt virágokat le kell vágni. Ha ezt időben megtesszük az őszi másodvirágzásnak is örvendhetünk. Az angol levendula magasabb, mint a francia. A kifejlett növény magassága virággal együtt 60-80 cm, a bokrok átmérője 50-100 cm is lehet. Virágzata tömött és hegyes, színe jellegzetes levendulakék. Levelei ezüstösebbek a franciáénál. Virágai júliusban nyílnak. Ha elvirágzás után levágjuk a virágokat, ősszel másodvirágzásra számíthatunk. A virágok mennyisége ilyenkor elmarad a nyár elején szokásoshoz képest, de az illóolajok ugyanúgy benne vannak. A két levendulafajta nemcsak méretében, hanem illatában is különbözik: az angol levendula illata markánsabb, erősebb és fanyarabb. A francia parfümösebb, “nőiesebb” illatú.  Az angol változatból nagyobb mennyiségű olaj sajtolható ki, viszont fanyarsága miatt kevéssé értékes. Erőteljesebb növekedésű, magot nem hoz, csak tőosztással szaporítható. Fagyra érzékenyebb, talaj- és vízigényesebb, mint a francia fajta. A francia levendulánál kb. egy hónappal később virágzik. Nagyobb mennyiségű cineolt és kámfort tartalmaz, és háromszor több olajat termel a francia levendulánál. Kevésbé kellemes, mivel többet tartalmaz ezekből az összetevőkből. Ennek ellenére általánosan ezt a levendulát használják fel az illóolajok gyártása során, mert előállítása olcsóbb és bőséges hozammal bír. Pannonhalmán az úgynevezett angol és a francia levendulát is termesztik. Napjainkban a Pannonhalmi Apátság gazdasága termeli a legtöbb levendulát.

Virág. olaj, fűszer

A levendula nem csak a kertünk ékessége lehet, de virágait is többféle módon hasznosíthatjuk. Friss felhasználásra és szárításra a virágzási idő közepén kell levágni. Olajlepárlásra a virágzás vége felé legalkalmasabb a virág. A kinyílt levendulavirágokat szárral együtt vágjuk le. Készítsünk kis csokrokat, fejjel lefelé, árnyékos, szellős helyen szárítsuk. Szappant és testápolót is készíthetünk belőle. De akár egy vázában elrendezve is tarthatjuk. Hamar megszárad, mindeközben a virágok megtartják formájukat és illatukat. Manapság a gasztronómiában is felhasználják, húsételek, desszertek elmaradhatatlan ízesítője. A híres provence-i fűszerkeverék fő összetevője a kakukkfű, ami mellé a levendulán túl rozmaring, bazsalikom, babérlevél és borsikafű kerül. Jellemzően grillezett halak és húsok ízesítője, de kerül belőle zöldséges ragukba, salátákba és szószokba. Édességeknek, főleg krémeknek, dzsemeknek, desszerteknek kellemes aromát kölcsönöz. Üdítőitalt,  de akár levendula fagylaltot is készíthetünk. forrás: https://www.pannonhalmilevendula.hu https://balkonada.hu/, www.edenkert.hu.

Levendulás cukor

A frissen szedett virágokat cukorba tesszük (ez lehet gyümölcscukor, kristálycukor, porcukor, szőlőcukor is), és jól lezárjuk. Néhány hét múlva a cukor rózsaszínűvé válik, kisebb-nagyobb kristályokba áll össze.  Ezeket felhasználás előtt mozsárban könnyedén összetörhetjük. Minél tovább áll, annál finomabb. Felhasználhatjuk úgy, mint a levendulás mézet, de használhatjuk a konyhában süteményekhez, kekszekhez, gyümölcssalátákhoz.

Levendulás keksz

Hozzávalók: 32 dkg liszt, 25 dkg margarin, 8 dkg porcukor, reszelt citromhéj, kevés sütőpor, 1 tojás, 1 evőkanál aszalt gyümölcs egészen apróra vágva (meggy, mazsola, áfonya), 2 kiskanál szárított levendulavirág. A hozzávalókat összegyúrjuk, folpackba csomagoljuk, éjjelre a hűtőbe tesszük. Reggel 3 rúddá gyúrjuk, 1 cm vastag szeleteket vágunk és világosra sütjük. Levendulás porcukorral meghintve jól záródó fémdobozban tároljuk.

Levendulás limonádé

A levendulás limonádé is könnyedén elkészíthető és kellemesen felüdít: ízlés szerint édesített vizet forralunk, friss levendulavirágot dobunk bele és pár percig lefedve állni hagyjuk (ekkor már nem forraljuk). Citrommal, borsmentával, citromfűvel variálhatjuk. Behűtve kínáljuk.

Friss levendulavirággal készült krémes torta

Hozzávalók a tésztához: 5 db tojás, ¾ pohár cukor, ¾ pohár extra szűz olívaolaj, 1 citrom reszelt héja, 3 evőkanál citromlé, 1 pohár liszt, csipetnyi só (1 pohár űrmértéke 250 ml)

Levendulakrémhez: fél pohár cukor, 3 evőkanál liszt, csipetnyi só, 1 teáskanál reszelt citromhéj, 1 db citrom leve, 2 db narancs leve, 1 db tojássárgája, 1 evőkanál vaj, 3 dl tejszín, 3 evőkanál méz, 5-6 ág levendulavirág.

Elkészítés: A tésztához üssük a tojások sárgáját egy keverőtálba, öntsünk hozzá fél pohárnyi cukrot, majd elektromos habverővel keverjük addig, míg könnyű és habos nem lesz. Tegyük hozzá a citrom lereszelt héját, pár ág levendulavirágot, a citromlevet, az olívaolajat és keverjük hozzá a lisztet is. Egy másik keverőtálba öntsük a tojásfehérjéket, tegyük hozzá a csipetnyi sót, majd kezdjük el felverni kemény habbá. Ha már a fehérje habosodik, kis sugárban öntsük hozzá a maradék negyed pohárnyi cukrot, majd verjük addig, míg kemény hab nem lesz belőle. Óvatosan, több adagban dolgozzuk a tojássárgás masszához, majd öntsük egy közepes méretű kerek vajjal kikent és liszttel meghintett tortaformába. Tegyük forró sütőbe, és 150 fokon süssük 40-45 percen keresztül. A töltelékhez keverjük össze egy kis lábasban a cukrot, lisztet, sót, a citrom és narancs levét. Állandóan kevergetve forraljuk fel, ha besűrűsödött vegyük le a tűzről. Még melegen keverjük hozzá a tojássárgáját, a citromhéjat és a vajat. Egy másik kis lábasba öntsük a tejszínt, kanalazzuk hozzá a mézet, és a letépkedett levendulavirágot, majd kis lángon párszor megkevergetve főzzük öt percig. A levendulás öntetet kis sugárban, állandóan kevergetve dolgozzuk a citromos krémhez, majd tegyük a hűtőszekrénybe, hogy sűrűbb legyen. Vágjuk kétfelé a tortát, majd kenjük meg a levendulás krémmel, tegyük rá a tetejét, és azt is kenjük meg. Szórjunk rá levendulavirágokat, majd porcukorral hintsük meg. Ha a krémünk túl folyósra sikerülne, akkor ne kenjük meg vele a tortát, inkább a cikkre felvágott tésztát csorgassuk meg a levendulás krémmel, majd szórjuk meg a lila virágokkal. (https://kaldeneker.hu)

Előző

30. Budapest Borfesztivál

Következő

Ez a legújabb cikk.