A primi piatti, az első fogás elmaradhatatlan a főétel, általában húsos fogás előtt. Ilyen kedvelt első fogás lehet a frissen gyúrt gnocchi (ejtsd nyokki!), az olaszok burgonyás galuskája zsályás-vajas mártásba forgatva. Sokak szerint minden nudli és nokedli őse a gnocchi.
A légiósok is ezt ették
Eredetileg nem volt krumpli a tésztájában, hanem a római légiók fő táplálékaként gabonaneműből készült tésztagombócok voltak. A katonák maguk is el tudták készíteni változatos ízesítéssel. El is terjedt egész Európában az apró sodrott tésztadarabkák használata és szeretete. A burgonya jóval később került bele, ezzel gazdagították az eredeti tésztát, amikor már nem kellett a hosszas eltarthatóságnak és szállításnak megfelelnie. Az európai konyhákban a gnocchi voltaképpen a nudli, galuska, vagy a sztrapacska közeli rokona. Az olaszok kizárólag sósan, előételként készítik a kis krumplis barázdált párnácskákat. Leginkább húsmentes szószokkal tálalják, gyakran csak vajjal és valamilyen karakteres sajttal. De, mint tudjuk, sokszor, a legegyszerűbb étel a legfinomabb. Gyakori még, hogy gyorsan párolt spenóttal keverik el, vagy csak egy könnyű, tejszínes paradicsommártással kínálják, friss bazsalikommal. Nem is kell más hozzá, mert a tésztában lévő burgonya ízét teljesen felesleges elnyomni. Persze, ha jó minőségű burgonyából készül. Az olasz csizma lakói ennek sincsenek híján.
Az elkészítés igazi türelemjáték
Nagyon egyszerű étel, a készítését mégis könnyen el lehet szúrni. Aki szereti a gnocchit, annak érdemes saját kezűleg nekiállni, mert sokkal finomabb, mint a bolti, de kivitelezése türelemjátéknak sem utolsó. Szerencsére a fagyasztást bírja, és így egyszerre nagyobb adagnak is nekikészülhetünk. Ha igazi gnocchit akarunk, akkor nem elég csak felvagdalni a kisodort tésztacsíkot, mint a nudlinál, hanem bordázgatni is kell darabonként. Ez azt a célt szolgálja, hogy a nagyobb és durvább tésztafelületre jobban elterüljön, és jobban megkapaszkodjon a mártás. A jellegzetes formát és állagot úgy érhetjük el, hogy minden darabka tésztát egy villa homorú felén gyorsan végig gördítünk. De készíthetjük úgy is, hogy a tésztát egyszerűen rányomjuk egy pillanatra a villa domború felére. Forró, sós vízben főzzük gyakran megkeverve addig, amíg a gnocchik szépen feljönnek a víz felszínére, ekkor szűrjük, és vajban vagy olajban megforgatjuk, vagy már az elkészült mártásba szedegetjük. Legjobb a zsályás vagy fokhagymás vajas mártás – mindkettő úgy készül, hogy bő forró vajban megfuttatjuk a friss zsálya leveleket vagy a félbe vágott fokhagyma-gerezdeket, melybe beleforgatjuk a tésztát. Keményre érlelt juhsajttal szórjuk meg végül. Egyszerű, de pompás eledel.
Recept 3-4 főre:
Egy kiló lisztes burgonyát héjában megfőzünk, és meghámozunk. Krumplinyomón áttörjük, és szétterítjük egy gyúródeszkán. Így hagyjuk kihűlni. Erre azért van szükség, hogy minél több nedvesség el tudjon párologni belőle. A gyúródeszka is azért célszerű, mert a fa felszívja a párát. Amikor teljesen kihűlt, hozzáadunk egy kevés lisztet, egy tojást, sót, egy kevés vajat, és elkezdjük összedolgozni. Folyamatosan adagolunk hozzá még lisztet és két evőkanálnyi búzadarát is. Addig gyúrjuk és tesszük hozzá a lisztet, amíg összeáll, homogén tészta lesz. Puha, de a kezünktől már elválik. Vizet forralunk némi sóval egy nagy lábosban. A tésztából ökölnyi darabokat szakítunk, hosszú rúddá sodorjuk, majd ujjbegynyi darabokra vágjuk. Egyenként bordát nyomunk mindegyik darabba, majd tálcára gyűjtjük. A forró vízbe dobva azonnal megkeverjük, és addig főzzük, amíg a gombóckák feljönnek a víz tetejére. Óvatosan leszűrjük. A fent leírt zsályás, fokhagymás vajba forgatva tálaljuk. Könnyű olasz vörösbor illik hozzá.
