0
Shares
Pinterest Google+

A bejgli magyar nevén mákos vagy diós tekercs, tradicionális karácsonyi édesség hagyományosan dióval vagy mákkal töltve. A népi hiedelem szerint a diót rontás ellen kell enni, a mák pedig bőséget hoz a házhoz. Sokan magyar specialitásnak tartják pedig a lengyel, a szlovák, de állítólag a horvát háziasszonyok ugyanúgy megsütik karácsonyra. A karácsonyi ünnepi asztal elmaradhatatlan tartozéka és dísze. Sok családban a nagyi által készített igazi műremek. Ezt az illatos diós és mákos tekercset valaha kalácstésztából olykor patkó alakúra hajlítva készítették, ám az élesztős, omlós, azaz pozsonyi tésztából sütött változat még finomabb és főleg sokkal tovább friss marad. Újabb divat szerint gesztenyés, szilvás, szilvás-marcipános, de csokoládés, és akár kandírozott gyümölcsös is létezik belőle, de az igazi klasszikus a diós, mákos változat. Az év végi nagy hajtásban a legtöbb háziasszonynál a bejgli sütés többnyire éjszakára, az utolsó szabad órákra marad. A megfontoltabbak persze legalább egy-két nappal előbb megsütik a rudacskákat. A legszerencsésebbek pedig azok, akiknél még a nagymama reszortja a bejglikészítés. A drága nagyi magát nem kímélve, jól begyakorolt receptúra szerint, a családi praktikákat megőrizve gyúrja és tekeri a hagyományos süteményt a kis unokák, dédunokák, de meglett gyermekei nagy örömére is. Talán egy két könnycseppet is elejt közben elmerengve az idő múlásán: vajon meddig bírja még? De félre a borús gondolatokkal. A nagyi egyelőre még jó erőben és nagy szeretettel a lelkében sürög-forog a konyhában és, ha nagyapa is besegít a mák és dió darálásba, a keverésbe egykettőre elkészül a családi műremek. Egyre többen vannak azonban, akik nemcsak időhiány, hanem a modern háztartásvezetés szellemében cukrászdákból szerzik be az ünnepi süteményt. A tapasztalatok szerint viszont ők is leginkább a hagyományos bejglihez ragaszkodnak.

Kis bejgli-történelem

Az általános vélekedés szerint a bejgli szülőhazája az osztrák-magyar monarchia, azon belül is Pozsony, ahonnan a pozsonyi diós-mákos patkó, avagy kifli is származik. Maga a szó, beugen is azt jelenti, hogy hajlítani. Más elképzelés szerint a bejgli eredetileg Szilézia vidékéről származik és ez a sziléziai kalácsfajta a 14. század óta ismert Európában. De ez az elmélet is megerősíti, hogy az elmaradhatatlan karácsonyi sütemény neve német eredetű (német beugen meghajlít szóból), és az eredeti sütemény hajlított, patkó alakú formájából származik. A bejgli osztrák közvetítéssel érkezett hazánkba és terjedt el a 19. század második felében. Magyarországon ekkortól kezdték német divat szerint ünnepelni a karácsonyt. Diós vagy mákos patkó változatban is ismert. Kezdetben családi ünnepek süteménye volt, majd a reformkortól kezdve fokozatosan felváltotta a hagyományos karácsonyi kalácsot.

Áldozati sütemények voltak

Halász Zoltán gasztrotörténész kutatásai szerint azonban már a sumérok, egyiptomiak, görögök, rómaiak is sokféle formában készítették a bejgli elődjét, amit a régészeti lelőhelyekről előkerült agyag, bronz sütőformák is bizonyítanak. Eredetileg áldozati sütemények voltak, és útra valóul szolgáltak az elhunytaknak. Egy egyiptomi sírleletből például 16-féle, a maihoz hasonló tésztamaradvány került elő. A sütemény alakjának is jelentése volt. A kalács forma az özvegy hajfürtjét jelképezte, a kifli vagy patkó a holdat. A töltelékek is igen változatosak voltak: ánizs, koriandermag, mák, dió, mogyoró, mandula, szárított gyümölcsök. A mák mindig is a termékenységet, a megújuló életet, a dió pedig az egészséget szimbolizálta.
A pejglitől a nagymama bejgliéig
A „Posonyi finom mákos kaláts” már szerepelt Czifray István 1830-ban megjelent Magyar nemzeti szakácskönyv-ében. „Készüljön bár omlós, avagy egyszerű kelt tésztából, legyen a tölteléke dúsabb vagy soványabb, mindig büszkesége a ház úrnőjének, akkor is, ha nem ő maga készítette, hanem a cukrásztól hozatta” – írta Magyar Elek, 1932-ben megjelent Ínyesmester című szakácskönyvében. Magyar Elek Pozsonyban kóstolta meg először a pozsonyi kifli ott kialakult változatát, azaz a “pejgli”-t: „Nekem például a béke éveiben karácsonynál sokkal jobban ízlett a dióspatkó április végén, amikor tudniillik rendszerint Pozsonyba utaztam a lóversenyekre és soha el nem mulasztottam, hogy jókora csomag diós süteményt ne hozzak magammal Wendlertől, a nagyhírű pejglisütőmestertől…” – írta. Az étel neve Lengyelországban makowiec (mákos kalács), illetve strucla z makiem (mákos tekercs). A magyarhoz hasonlóan készül és ízesítik, és szintén tradicionális karácsonyi sütemény. Ismert mandulás változata is, és szokás a tetejét karamellával, mákszemekkel vagy kandírozott narancshéjjal díszíteni. A keresztény hagyományok alapján a mák és a máktöltelék ugyancsak a bőség jele Lengyelországban. A népi hiedelem szerint a szenteste fogyasztott mák boldogságot hoz, a lányoknak pedig gyors férjhezmenetelt biztosít. Mint megannyi más ételnél, itt is elmondhatjuk, hogy ahány ház, annyiféle bejgli – eltérhetnek a hozzávalók, de a készítés módja is változó lehet. A mi családunkban az anyai és az apai nagymama is eltérően készítette, de alighanem férjem nagymamája, és nyomában édesanyja vitte a prímet a bejgli fronton. Olga, mert így hívták, nagy süteménykészítő hírében állt, még azt is előírta a besegítő unokáknak, hogy hány percig és milyen irányban kell keverni a süteményalapokat. Süteményeiről ma is méltán áradoznak a családban. Álljon itt most egy olyan gesztenyés bejgli receptje, mely a legjobb családi hagyományokat egyesíti és a mindkét oldalról ellesett praktikák alapján készül ma is, amíg van időnk és erőnk elkészíteni, hisz a mi unokáink is várják a nagyi bejglijét.

Gesztenyés bejgli

Hozzávalók a tésztához (két rúdhoz): 500 g rétesliszt, 250 g vaj, vagy margarin, de lehet fele-fele, 2 tojássárgája, 20 g élesztő, 1 ek. porcukor, 1,5 dl tejföl, pici só, kis tej és cukor az élesztő felfuttatásához. Két plusz tojás kell a kenéshez.
Hozzávalók a töltelékhez: 2 vagy 3 csomag gesztenyemassza (szerintem legjobb a Maroni Fehérarany gesztenyepüré, legalább 3-4 evőkanál jó minőségű baracklekvár, 200 g jó minőségű, fél napot rumban áztatott mazsola. Három csomag masszát akkor használjunk, ha a kevés tésztás sok töltelékes bejglit szereti a család.
Elkészítés: Először langyos tejben, kis cukorral felfuttatjuk az élesztőt. A lisztet elmorzsoljuk a margarinnal, vajjal, hozzáadjuk a cukrot, a csipet sót, a tojássárgákat, a felfuttatott élesztőt, tejfölt. Simára kidolgozzuk, két cipót formálunk belőle, állni hagyjuk 2 órát. A tésztát előző este is elkészíthetjük, hűtőben pihentetjük, másnap átgyúrjuk. A tésztát vékony téglalapalakúra nyújtjuk, megkenjük baracklekvárral, majd rákenjük az előzőleg elkészített gesztenye tölteléket (a fagyasztott gesztenyemasszát olvasszuk fel, morzsoljuk el, keverjünk el benne két evőkanál baracklekvárt, és a rumban áztatott mazsolát, a két rúdra elosztva). Ha nem elég krémes állagú tegyünk bele még egy kis lekvárt). A végeknél kicsit behatjuk a tésztát és hosszabbik oldalán kezdve lazán feltekerjük, kivajazott, lisztezett sütőlapra fektetjük, a tetejét megkenjük tojássárgával és a rudakat meleg helyen fél órát pihentetjük, kelesztjük, amíg a tojássárgája megszikkad. Finoman megkenjük a tojásfehérjével további félórát pihentetjük, de most már hideg helyen. Akár kitehetjük a friss karácsonyi éjszakába a teraszra, vagy a hideg kamrába. A bejglit körülvevő hideg megállítja a folyamatokat, de belül még dolgozik a tészta és tovább kel. Ez megrepeszti a sárgáját pár milliméterre, ettől lesz szép márványos a bejglink teteje. A tekercseket megszurkáljuk hústűvel, nehogy kirepedjenek. Előmelegített sütőben max.180 C fokon aranybarnára sütjük. A tepsiben hagyjuk kihűlni, majd óvatosan emeljük ki és tekerjük alufóliába vagy folpackba. Fogyasztásig hűvös helyen, de nem a hűtőszekrényben tároljuk.

források: www.mindmegette.hu, hu.wikipedia.org, lajosmari.hu, hvg.hu/gasztronomia, V. Pap Zsófia).

Előző

Zöld rendszámok, BMW iX2 crossover, Audi e-tron.

Következő

London leads UK in electric vehicle push, Carsharing Service Cambio