0
Shares
Pinterest Google+

A szaloncukor ősét (a fondant-cukrot, ami túltelített cukoroldatból felfőzéssel készült, puha, kikristályosított massza) a franciák a 14. században kezdték el készíteni, tőlük német bevándorló cukorműves mesterek közvetítésével, a 19. század első harmadában érkezett Magyarországra, majd vált népszerű karácsonyi édességgé és egyúttal a magyar karácsonyfák csillogó díszévé is. A francia papillote (hajcsavaró papír, papírhüvely) nevű fondant-cukorka (folyadékkal töltött cukorka) sztaniolpapír csomagolásának belsejére aforizmákat nyomtattak.


Eleinte gyümölcsöket aszalt különlegességeket, mézesbábokat, papírból kivágott ékességeket, süteményeket akasztottak a karácsonyfára. Csak az 1800-as évek végétől terjedt el a szaloncukor-készítés és vele együtt a karácsonyfa-díszítés. A cukorka neve a német Salonzuckerl szóból ered, ezért nem meglepő, hogy Jókai még “szalonczukkedli”-nek nevezte. Kezdetben egyszerű cukorkaféleségeket, csokoládégolyócskákat burkoltak selyempapírba, majd színes sztaniolba. A budapesti Vendéglátó-ipari Múzeumban jelenleg is megtekinthető 30, különböző színű régi szaloncukor-csomagoló sztaniolpapír, és itt csodálhatunk meg egy “ricselő gépet” is. Ez utóbbi egy rojtozó gép, amellyel a szaloncukor papírját lehetett egy mozdulattal berojtozni. Hajdanvolt híres budapesti és vidéki cukrászdákban az inasoknak volt tisztük működtetni.

Magyarországon a szaloncukrot kezdetben kézzel készítették, de a 19. század végén megjelentek az első fondantkészítő gépek, amelyek a Stühmer Frigyes hamburgi cukrászmester által alapított, első magyar gőzüzemű csokoládégyárban működtek, és gyártották a karácsonyi édességet a Gerbeaud cukrászda számára.

Stühmer Frigyes

Mecklenburgban született egy jómódú evangélikus polgári családban. Ludwigslustban, Hamburgban és Prágában tanult. 1866-ban telepedett le Magyarországon, Nagy Ferenc józsefvárosi cukorkakészítő hívására. 1868-ban Stühmer egyéni céget alapított és megvette Nagy Ferencnek a Pesten az akkori Ősz (ma Szentkirályi) utca 8. alatt működő üzemét, majd a gyártási technológiát Drezdából importált gőzüzemű berendezésekkel korszerűsítette. A vállalat jó minőségű cukorkáit 1879-ben a Székesfehérváron tartott Országos Kiállításon aranyéremmel ismerték el. Stühmer 1883-tól kezdett csokoládégyártással is foglalkozni.

A legnevesebb cukrászdákban nagy mennyiségű szaloncukrot készítettek az ünnepek előtt, amihez gyakran naponta 25-30 kg csokoládét is felhasználtak. A pozitív formákat átszitált rizslisztbe mártották, és az így keletkezett mélyedésbe öntötték a folyékony cukrot. Amikor a cukor megdermedt és megszáradt, kivették és becsomagolták. A papírgyárak ekkortájt közel 1000 fajta sztaniolpapírból biztosítottak választékot a díszítéshez. A papírra angyalkákat ragasztottak, és már lehetett is a karácsonyfára akasztani. Persze nem mindenki engedhette meg magának, hogy csillogó cukrászdában vásároljon szaloncukrot a fára, ezért sokan otthon készítették el a csemegét. A századfordulótól indult meg a cukorka- és csokoládégyárak tömegtermelése. A gyári készítmények a háziasszonyok köréből eleinte nemtetszést váltottak ki. Azonban a fokozatosan javuló minőség, az egyre tetszetősebb csomagolás, a széles körű választék és a kézműves készítményeknél lényegesen szolidabb árak gyorsan meggyőzték a vásárlókat. Így a cukrászdák a későbbiekben már csak az egyedi és különleges (marcipános, zselés, gyümölcskocsonyás stb.) szaloncukrokat készítették és árusították.

Az első és a második világháború körüli elszegényedés idején visszaszorult a gyári szaloncukor-termelés. Ez az időszak arra kényszerítette a családokat, hogy saját szükségletükre otthon állítsanak elő karácsonyfadíszeket, fára függeszthető édességeket és szaloncukrot, ha éppen volt miből. Újra divatba jöttek a mézes készítmények, a tojáshabbal gyártott díszek, de formáltak krumplicukorból, aszalt gyümölcsök segítségével is figurákat, sőt édességeket melasz, sütőtök és sárgarépa felhasználásával is.
A szaloncukor tömeges megjelenése az ötvenes években következett be, ám – mint annyi minden más – uniformizálva. Sokan emlékeznek még a halványsárga vagy rózsaszín belű konzum, később zselés ízesítésű cukorkákra. A klasszikusan széles választék a piacgazdasággal jelent meg újból. A fogyasztói társadalom igényeit kielégítendő ma már a mákostól egészen a feketeerdei ízűig mindenféle kapható.
Van egy terület, amiben Magyarország egyértelműen és megkérdőjelezhetetlen világelső: szaloncukor fogyasztásában senki nem kerekedhet fölénk. 4500-5000 tonna szaloncukor fogy, másfél kiló családonként, Magyarországon kívül még a szomszédos országokban fogyasztanak nagyobb mennyiséget, máshol egyáltalán nem ismerik a speciális csomagolású mártott vagy töltött, falra akasztandó édességet.
Karácsony környékén a magyarok mintegy 6 milliárd forint értékben költenek szaloncukorra. Háztartásonként mintegy 1 kilogramm az átlagosan megvásárolt mennyiség. A vásárlók árérzékenységét mutatja, hogy kettő ezer forint körül mozog átlagosan 2018-ban a vásárlók ártűrő képessége, azaz itt húzódik a vásárlóknál az a lélektani határ, amely felett már átgondoltabbá válik a drágább szaloncukrok vásárlása.

Egy remek recept az otthoni szaloncukor készítéshez:

Hozzávalók 24 darabhoz:

• 8 dkg zabpehely
• 1,3 dl víz
• 1-2 evőkanál rum vagy rumaroma
• 1 evőkanál folyékony édesítő
• 8 dkg dió
• aszalt gyümölcsök (mazsola, szilva, meggy, cseresznye stb.)
• A csokoládémázhoz:
• 10 dkg diabetikus csokoládé
• 2-3 dkg vaj

Elkészítés

Először is kimérjük a zabpelyhet, fontos, hogy natúr, kisszemű legyen, mert így könnyebben szívja meg magát. Ráöntünk 1 dl vizet, 1-2 evőkanál rumot, és a folyékony édesítőszert is hozzáadjuk. Fontos, hogy a folyadék éppen ellepje a zabot, több ne legyen! Ha rumaromát használunk, akkor az édesítőszerhez adjuk, feloldjuk, és úgy öntjük a zabra. Jól elkeverjük, és minimum 1 órát hagyjuk állni.

Közben a diót megpucoljuk, finomra ledaráljuk. Hozzákeverjük a zabhoz, ami már jól megszívta magát vízzel, és villával jó alaposan összedolgozzuk, összetörjük. Elvileg jól formázható masszát kell kapnunk. Ha kissé folyékony, adhatunk még hozzá 1-2 evőkanál zabpelyhet, viszont ha pergős, akkor 1-2 evőkanál vizet, és ez esetben már elég 15-20 percig állni hagynunk. Utána ismét jól eldolgozzuk, majd vizes kézzel diónyit kiveszünk a masszánkból, közepébe nyomunk egy aszalt gyümölcsöt, és bonbonná formázzuk. Ha túl nagy a gyümölcs, mint pl. az aszalt szilva, akkor azt késsel többfelé aprítjuk.
A sütőt 170 fokra előmelegítjük, sütőpapírral bélelt tepsire rakjuk a kis szaloncukrainkat, majd kb. 10-15 perc alatt világosbarnára sütjük. A külseje enyhén ropogós marad, belül viszont puha, ízletes.
Gőz fölött a csokoládét felolvasztjuk, ha már felolvadt, hozzáadjuk a vajat, elkeverjük. Fogpiszkálót szúrunk a zabos bonbonjaink közepébe, azzal mártogatjuk bele a csokimázba, akárcsak a fondüt. Visszahelyezzük a sütőpapírra, és hagyjuk, hogy a máz megdermedjen rajta. Utána kihúzzuk a közepükből a fogpiszkálókat, és felhasználásig hűvös helyen tároljuk.
A recept a 2. és a 3. szakaszban úgy fogyasztható, hogy akik a 2. szakaszban járnak, a csokoládémáz helyett natúr kakaóporban forgassák meg a zabos bonbonjaikat. Akik viszont a 3. szakaszban járnak, ők édesítőszer helyett használhatnak akár 2 evőkanál mézet is, ez esetben kevesebb folyadékot tegyenek bele. Igazán nagyon finom, egészséges, ízletes szaloncukor.

Forrás: wikipedia, origo, mindmegette.hu

Előző

Flotta híreink

Következő

Flotta hírek