0
Shares
Pinterest Google+

Az anyaszomorító ital

A gin neve vagy a francia genièvre, vagy a holland jenever szóból ered, mindkettő borókát jelent. Ez a különleges szeszes ital ugyanis úgy készül, hogy egy semleges ízű alkoholpárlatot (legtöbbször gabonaszeszt) a közönséges boróka bogyójával vagy annak kivonatával ízesítenek. Olykor nagyszámú más fűszert is felhasználnak hozzá, de ízében mindig a boróka dominál.

A közönséges boróka

A közönséges boróka (Juniperus communis) a ciprusfélék családjába tartozó örökzöld.  Illata nagyon kellemes, felhasználni kékesfekete termését, bogyóit lehet. A boróka bogyót fűszernövényként húsételek és vadhúsok, alkoholos párlatok ízesítésére, de gyógyászati célra is használják. A termés két év alatt, viszonylag lassan fejlődik ki és válik éretté. Betakarítani, a második évben nyár végén lehet, ami a boróka, szúrós ágai miatt nem egyszerű feladat. A közönséges boróka friss termése C-vitaminban gazdag, emellett illóolaj és flavonoid tartalma is jelentős. Légzőszervi megbetegedések, emésztési és vesepanaszok kezelésére, teakeverékként is használják.

Kis gin-történet

Talán nem állunk messze a valóságtól, ha megállapítjuk, hogy a gin azon egyedüli ital, mely története során utcai zavargásokhoz és demográfiai turbulenciákhoz is vezetett. A borókabogyó gyógyhatása az ókor óta ismert. A római tudós orvos, Galénosz a 2. században már gyógyszerek hozzávalójaként említi. A gin elődei a gyógyhatású borókás párlatok voltak. Igazi története azonban csak valamikor a 16. század környékén kezdődött a hollandiai Leidenben és Franciscus De La Boe Sylvius orvos nevéhez fűződik. A tudós orvos gyomor- és vesebetegségek gyógyító ellenszerei után kutatva fedezte fel a boróka vizelethajó hatását. Mivel a boróka meglehetősen fanyar ízű, ezért gabonaszesszel keverte a bogyó esszenciáját. Így született meg 1650-ben a genevernek (jenevernek) elnevezett gyógyító, később gin néven emlegetett „gyógyital”. A gin Angliában való elterjedése elsősorban a Hollandiában harcoló angol katonáknak köszönhető, akik az 1580-as években zajló holland függetlenségi háborúban  meglehetősen megkedvelték ezt a bátorságot erősen fokozó párlatot. El is nevezték „dutch courage” –nak. III. (Orániai) Vilmos idején vált igazán népszerűvé Angliában, amikor Hollandia nagy részén is ő uralkodott. A boróka erős, száraz íze kiváló megoldást nyújtott a korabeli gabonapárlatok rendkívül rossz ízére. Így a jenever lehetővé tette, hogy a 17. századi holland kikötővárosok szeszfőzői piacképes szeszt állítsanak elő a nagy mennyiségben rendelkezésre álló rossz minőségű gabonából, ami már nem volt alkalmas sörfőzésre. A gin népszerűségét Angliában legfőképp az hozta meg, hogy engedélyezték házi lepárlását, majd nagy összegű vámot róttak ki a külföldről behozott italokra. Olykor viszont egészen elképesztő mélységekbe süllyedt a párlatok nívója, a borókát például sokszor a mérgező terpentinnel helyettesítették. A feketepiacon árult gin illegális főzdékben készült. Hamar a köznép italává vált, hiszen a sör drága volt, a víz pedig szennyezett. A gint viszont utóbb különböző társadalmi és egészségügyi problémák okozójaként tüntették fel és állítólag felelős lehetett a halálozási arány növekedéséért is, mely megállította London korábbi, növekvő népszaporulatát. Az egyre fokozódó problémák miatt1736-ban hatályba lépett gin törvény súlyos adót vetett ki a gin-kereskedelemre. Mindez utcai zavargásokhoz vezetett. A megmozdulásokkal elérték az adó fokozatos csökkentését, majd 1742-ben végleges eltörölését. Az 1750-es törvény, hivatalos nevén a II. Gin Act, a gin előállítását és terjesztését már csak a lepárlók és a kiskereskedők számára engedélyezte. A 18. században a gint kisüstökben párolták, és a mai London Ginnél jóval édesebb volt. A sör és a gin eltérő megítélését William Hogarth illusztrálta Sör utca és Gin-köz című metszeteivel 1751-ben. Ennek emléke ma is él az angol nyelvben: a lecsúszottnak tartott bárokat „ginmalomnak” (gin mill) vagy „ginlebujnak” (gin-joint) nevezik. Míg a részeg ember „gináztatta” (gin-soaked), az „anyaszomorító” (Mother’s Ruin) pedig a gin elterjedt elnevezése. A trópusi brit gyarmatokon ginnel fedték el a kinin keserűségét. Akkoriban ez volt az egyetlen hatásos ellenszere a maláriának. A kinint szénsavas vízben oldották fel, ezt az italt ma tonikként ismerjük. Manapság a tonik sokkal kevesebb kinint tartalmaz.

Népi italból az elit kedvence

A gin persze nem maradt örökre az alsóbb néposztályok itala, a lepárlási és szűrési technológiák fejlődése nagyban hozzájárult a gazdagabb aromákkal rendelkező, tisztább és szárazabb ital létrejöttéhez a 19. század elején. A folyamatos lepárlás Robert Stein örökségével köszöntött be, az ő új eljárásával azonos mennyiségű cefréből több és jobb minőségű, tisztább párlatot nyertek ki. Ezt követően kezdett a gin az elit italává válni, árusítására pedig elegáns Gin Palace-ok épültek. A gin nem vesztett a népszerűségéből és a 20-as, 30-as években töretlenül fogyasztotta boldog, boldogtalan. A vodka és egyéb párlatok felívelésével azonban a XX. század középső harmadában mélyponthoz érkezett a fogyasztása. A hetvenes években annyira kilátástalannak tűnt a fennmaradása, hogy számos, százötven-kétszáz éve gint gyártó család próbált megszabadulni veszteséges lepárló üzemeitől. A gin, mely egykoron teljességgel megőrjítette Angliát most újra reneszánszát éli. Gyártói manapság a technikai határokat feszegetik az egyre különlegesebb íz-élmény elérése érdekében. Gint készítenek szerte a világon, Skóciában, az Egyesült Államokban, Franciaországban, Hollandiában, Spanyolországban, Ausztráliában.

Boróka a szeszben

Ízek, aromák, fűszerek, a gin sokkal több annál, mint amit elsőre gondolnánk. De hogyan is készül ennek a különleges, feketés bogyónak a felhasználásával? Alapvetően kétféle gint különböztetnek meg. A desztillált gint hagyományos módon készítik: a szeszbe borókabogyót és egyéb fűszereket áztatnak, majd újra lepárolják. Ezután pedig esetenként tiszta alkoholt, kevés cukrot, és íz-anyagokat adnak még hozzá. Az alacsonyabb minőségű kevert gin készítésekor valamilyen semleges szeszt kivonatokkal vagy aromákkal ízesítenek. A gin alkoholtartalma az Európai Unióban legalább 37,5%. A gineket leginkább tonikkal vagy koktélokhoz keverve fogyasztjuk, de a legkitűnőbbek magukban jégre töltve is kiváló élményt nyújtanak. Magyarországon talán a legismertebb a gin és tonik keveréke. Számos bárital alkotórésze, főleg, mint alap, de gyakran kiegészítő összetevőként. Koktélokhoz szinte kizárólag a London Dry Gint (röviden London Gint) használják, amely egy kevésbé aromás desztillált gin; teljesen édesítetlen és nem tartalmaz hozzákevert íz-anyagokat sem. Fűszeresebb típusa a Plymouth Gin (Plym).

A legismertebb ginek:

Tanqueray Rangpur

A rangpur egy különleges citrusfajta, ez adja meg a Tanqueray gin különleges karakterét. Kívülről hasonló a lime-hoz, belül viszont narancssárga. Íze a mandarin és narancs között van. A rangpurfa Indiában őshonos, és akár 40 évig is terem.
Star of Bombay
A Bombay Sapphire klasszikus, tíz gyógy- és fűszernövényét calabriai naranccsal és ábelfű maggal egészítették ki. Nem fedik el azonban a boróka jegyeit, ami mellett az angyalgyökér, az ambretta és a koriander is érezhető. Tartalmaz továbbá hibiszkuszt. Intenzív ízű gin, de nem olajos, megjelenésében pedig kifejezetten elegáns.

Beefeater 24

A Kenningtonban (Londonban) található Beefeater lepárló Desmond Payne vezetésével 12 gyógy- és fűszernövényt használt fel a gin elkészítéséhez. 2008-ban került a nagyközönség elé. Létrejöttét James Burrogh, a Beefeater alapítójának jegyzetei inspirálták. Így került grapefruit, kínai zöld illetve japán Sencha tea a ginbe a szokásos Beefeater ízek mellé, melyek között a boróka, a koriander, az angyalgyökér és a sevillai narancs szerepel. Az eredeti Beefeaterhez képest kevésbé borókás, a tea pedig jellegzetes szárazságot ad a ginhez.

No. 3 London Dry Gin
A klasszikus (300 éves) London Dry Gin újraértelmezése a hármas szám jegyében: háromszoros lepárlás, három gyümölccsel: narancs, citrom, grépfrút és három fűszerrel: levendula, koriander, bors.

Bobby’s

Jacobus Alfons, vagy, ahogy családja és barátai hívták Bobby, Indonéziában született, és 1950-ben költözött Hollandiába. Nagyon szerette a genevert, de hiányolta az otthoni ízeket, ezért indonéz növényekkel fűszerezve saját gint készített. Bobby unokája, Sebastiaan van Bokkel, 2012-ben fedezett fel egy régi gines palackot a szülői házban, és nagyapja történetének ihletésére elment Schiedamba, Hollandia egyik leghíresebb lepárló városába. Ott találkozott a Herman Jansen főzde mesterével, akivel aztán megalkották a Bobby’s gint.
Különleges ízvilága a citromfű, a szegfűszeg, a koriander, a fahéj, csipkebogyó és édeskömény aromáiból tevődik össze. Üvege a klasszikus genever palackok illetve korsók modern újraértelmezése, barna és szürke füstüvegből, hagyományos indonéz Ikat mintával.

Új korszak a ginek világában

A közelmúlt piaci statisztikái szerint a prémium ginek fogyasztása emelkedő tendenciát mutat és abszolút helyt áll a nagy tradicionális szeszes italok között. Magyarországon is megnyílt az első ginre specializálódott tematikus bár. A különböző ginek négy fajtára oszthatóak: az édesebb vonalat képviselő Old Tomra, a nagyon borókás és száraz London Dry-ra, a kizárólag Plymouth városában készíthető Plymouthra, valamint az újvonalas New Age ginekre. Ez utóbbiak közé tartozik a Skóciában főzött és palackozott prémium gin, a Hendrick’s. A Hendrick’s Gin a William Grant & Sons, a világ egyik legfinomabb maláta whisky gyártóinak ötleteként született meg. Összetevői között a hagyományos gyógynövény-összetevők mellett megtalálhatjuk a rózsaszirmokat és uborkaesszenciát, melyek merőben újat hoznak a gin ízvilágába, fokozva a klasszikus boróka- és citrusos ízeket. A Hendrick’s különlegessége még a karamellbarna, ódivatú patikusüvegre emlékeztető palack, mellyel a gin orvosi eredetére utal. A Hendrick’s gint egy 19. századi lepárlóban állítják elő. A gyógynövényeket a lepárlóüstben 98 százalékos tisztaságú természetes gabonaszesszel keverik a lepárlás előtti napon, és hagyják az alapanyagokat ázni, míg maga a lepárlási folyamat megkezdődik. Az „áztatási órák” pontosan meghatározottak annak érdekében, hogy minden egyes korty Hendrick’s-nél ugyanazt az ízt érezzük. Amikor a lepárlási folyamat véget ér a rózsa és uborkaesszencia végső párlatának hozzáadása következik. Skóciában uborka szeletre öntve jégkockákkal gazdagon szolgálják fel.

forrás: www.wikipedia.org, www.koktelblog.hu, www.nosalty.hu

Gines koktélok

Gin Tonic: Hozzávalók: gin 4 cl, Tonic 2 dl, citrom, jég
Elkészítés: pohárban jégkockára öntjük a gint és a tonicot, alaposan elkeverjük, citromszelettel díszítjük.

Gin Fizz: Hozzávalók: gin 4 cl, citromlé 3 cl, cukorszirup 1 cl, szódavíz 8 cl.
Elkészítés: Az összetevőket long drinkes pohárba jégre töltjük, bárkanállal megkeverjük, díszítjük citromszelettel, koktélcseresznyével.

White Lady: Hozzávalók: Gin 4 cl, Tripple sec 2 cl, citromlé 2 cl,
Elkészítés: a hozzávalókat shakerbe tesszük, összerázzuk, majd koktélos pohárba szűrjük, citrom vagy narancsspirállal díszítjük.

Aviation: Hozzávalók: száraz Gin 4 cl, Maraschino 1 cl, citromlé 1 cl, Violet 1 cl.
Elkészítés: A Gint, a Maraschino-t és a frissen facsart citromlevet shakerben, tört jéggel összerázzuk, majd hűtött koktélos pohárba szűrjük. A Violet-et óvatosan ráöntjük.

Gyömbéres-fahéjas gin tonic a késő nyári napokra
Hozzávalók:  4 cl Hayman’s Old Tom gin, 3 szelet friss gyömbér, 7 ml fahéj szirup, 10 ml lime lé, Fentimans tonic
Elkészítés: poharat megtöltjük jéggel, beleöntjük a gint, a szeletelt gyömbért megtörjük, a ginhez adjuk, ízesítjük a fahéjsziruppal és a lime-lével. Végül felöntjük tonikkal.
forrás: www.nosalty.hu

Előző

Az összefogás kifizetődő

Következő

Ford elektromos autó, BMW X5 xDrive45e iPerformance, olcsó Tesla