0
Shares
Pinterest Google+

A Mátrai borvidéken található Nagygombos Szőlőbirtokot főként a rozéiról ismerjük. Miközben mindenki a novemberi első újborokat várja, Takács-Barta Anna borász egy egészen más stílust követ, ettől lesznek egyediek a borai.

A borvidék kiegyenlített éghajlata kedvez a szőlők lassabb és egyenletesebb érésének, és emiatt igazán gyümölcsös alapanyagot lehet innen szüretelni, miközben a rozékban oly fontos élénk savak is megmaradnak. Az egy tagban fekvő szőlőterületet környezetbarát módon művelik, és a borok készítésénél is a minél kevesebb beavatkozásra, a természetességre törekszenek, és arra, hogy megadják a kellő időt a bornak. Noha a legtöbben a szüret után már azonnal az adott évjárat rozéborait keresik, egy új trend is kialakulóban van, méghozzá az, hogy egyes pincészetek nem sietnek a piacra lépéssel, és hagynak időt a bornak.

„Odafigyelünk a szőlőre, hiszen a rozéknál ugyanúgy igaz, hogy csak a legjobb alapanyagból készülhet jó bor. A szüret után nem siettetjük a borászati folyamatokat, időt hagyunk a bornak. Ezzel például a felhasznált derítőszer mennyiségét is minimalizálni tudjuk, hiszen idővel a bor magától is letisztul. Emiatt a mi rozéink általában csak a szüretet követő tavasszal, nyár elején kerülnek forgalomba” – meséli a borász.

Nem példa nélküli a többéves rozék piaca, hiszen Spanyolországban is elterjedt, hogy akár két-három évesen isszák ezeket a borokat, amik még jobban is passzolnak egy-egy fűszeres mediterrán fogás mellé. A provence-i rozék többsége megint más stílust képvisel, mint amit itthon megszoktunk. Van, hogy a kizárólag tartályos eljárással szakítva, hordóban érlelik a rozékat, és akár még seprőn is tartják, ami egy krémesebb, komolyabb beltartalmú bort eredményez.

Takács-Barta Anna ezt a fajta stílusú rozékészítést a néhai Gál Tibor által a birtokon telepített francia fajta, a gamay noir esetében követi. A bor egy része itt tartályba, másik része nagy hordóba kerül, az adott évjárattól és a szőlőtől függ, hogy mekkora arányban. Éppen ezért a Gróf Grassalkovich Gamay Noir 2017-es évjárata is alig egy bő hónapja kapható, míg a korábbi évjáratok is még tökéletes formában vannak.

„A részben hordós érlelésű gamay noir rozénk még többéves korában is élményt nyújt, van olyan éttermi partnerünk, aki most is a 2015-ös évjárattal dolgozik, annyira szereti. Általában tapasztalható egy kis idegenkedés az évjáratos rozékkal kapcsolatban, de aki megkóstolja őket, azt sikerül meggyőzni arról, hogy ez is egyfajta rozékészítési út, amelynek igenis van létjogosultsága.”

Fotók: Furmint Photo

Előző

Szóját, de mértékkel

Következő

Július havi flotta híreink