Texas. Bárki meghallja ezt a nevet azonnal három dologra gondol: steak, cowboy és hőség. Az emberek nagy része nem gondolná, hogy a Texas-i (ezen belül is történetünk helyszíne Fredericksburg) boripara feltörekvőben van, és jelentős mennyiségben termelnek bort – többnyire a helyi fogyasztók számára.
Nem kell csodálkozni, ha valaki ebbe a régióba látogat és német nyelvű utcanevekkel, kiváló német éttermekkel találkozik. A 19. században ezt a területet német bevándorlók népesítettek be, és ők voltak az elsők, akik szőlőt műveltek. Azoknak is érdemes ide látogatni, akiket a bor kevésbé vonz, a helyi német sörválaszték nem fog csalódást okozni.
Sokan úgy vélik, hogy az időnként forró klíma és a terület nem megfelelő a szőlőtermesztéshez. Éppen ezért erre kevés borvidék található, amelyből kettő igencsak kiemelkedik: az északon fekvő Texas High Plains (900-1200m tengerszint feletti magasság) és az állam közepén nyugvó Texas Hill Country (400-700m). Az utóbbin belül fekszik a legjelentősebb borvidék, melynek a neve Fredericksburg.
Fredericksburg-i borászatok fiatalnak mondhatók, átlagosan 15-20 évvel ezelőtt telepítették az első tőkéket és kezdtek el gazdálkodni. A szőlészetek saját termesztésű szőlőik mellé, változó mértékben de megvásárolják a szőlőt, északon található termesztőktől, majd feldolgozzák azokat a saját szőlővel együtt. A frissen, korai (akár éjféli, hajnali) órákban leszüretelt szőlőt hőmérséklet-szabályozott tartálykocsikban szállítják a távoli borászatokba az azonnali feldolgozásra, megőrizve ezzel a szőlő frissességét, savasságát.
A dimbes-dombos, zöldellő Fredericksburg ad otthont körülbelül 40 jól ismert borászatnak, míg a High Plains összesen hat borászata kevésnek hangzik, ahhoz képest amilyen nagy tételben folyik ott a szőlőtermelés. A nagyvárosok közelsége (Austin, San Antonio) több lehetőséget biztosít a borászatoknak, hiszen komoly a turista forgalom. Különböző borkostoló lehetőségek állnak rendelkezésre minden egyes borászatnál, ahol többnyire a kóstoló után a logóval ellátott pohár szuvenírként hazavihető. A hihetetlen panoráma, a személyzet segítőkészsége és tudása, illetve a jobbnál jobb borok listája miatt ki nem hagyható célállomások: Becker Vineyards, Torre di Pietra, és Pedernales Cellars.
Számos pincészet csak kis mennyiségben készít olyan borokat, amelyek szaküzletek, vinotékák polcain is megtalálhatók, inkább csak vendégeik fogyasztására elegendő mennyiségűt palackoznak. Ebbe a kategóriába tartozik a Torre di Pietra a maga 60.000 üvegével, köztük a legkedveltebb a ’Black Spanish’ fantázia elnevezésű vörösbor (’Fekete Spanyol’ – amely Lenior szőlőfajtából készül). A Pedernales Cellars mintegy 130.000 palackot tölt és háromféle bort kínál. A turisták kedvence a Tempranillo. Az egyik legnagyobb borászat, Becker Vineyards, ami minden termelőt felülmúl a közel 1.2 millió palackjával, és a kedvelt borai közé tartozik a Cabernet Sauvignon és a Viognier.
A nagyobb termelés nagyobb technológiai fejlődést igényel. Becker Vineyards gondoskodik arról, hogy ne kerüljön homokszem a gépezetbe. Különböző technológiákat alkalmaz, mint például pneumatikus prés, amely 20 tonna szőlő gyengéd sajtolását teszi lehetővé; acélmentes tartályok, melyek egyenként 24.000 liter bor tárolására alkalmasak; illetve palackozó gép, amely képes egy óra alatt 2800 üveget megtölteni, címkézni, dugózni és fóliázni.
A világ ezen részén a szőlőtermelést és a borkészítést illetően nincsenek nagyon szigorú szabályok, mint a franciáknál, vagy akár az olaszoknál. A jó hír, hogy Fredericksburg az AVA kategóriába van besorolva, amit akkor kap egy bizonyos vidék, ha megkülönböztető földrajzi jegyekkel bír, területe ismert és ellenőrízhető.
Azáltal, hogy a szabályok itt lazábbak, a borkedvelők különféle fajtájú borokat kóstolhatnak, mivel bármilyen szőlőt lehet termeszteni. Rengeteg szőlőfajta megállja a helyét ebben a klímában, kezdve a többségben lévő vörösökkel, mint például Cabernet Sauvignon, Syrah, Merlot, Malbec, Sangiovese, és a forróságot kedvelő spanyol szőlőfajta, Tempranillo. Jól ismert fehér szőlőfajták is előfordulnak itt, mint Chardonnay, Sauvignon Blanc, Viognier, Riesling (amely jobban megállná a helyet egy sokkal hűvösebb vidéken), és egy remek édesbor alapanyag, a Muscat.
A magas napsütéses órák száma és a száraz meleg a vállalkozóbb szellemű borászatoknak kiváló lehetőséget biztosít, hogy kísérletezzenek többféle típusú borral. Ilyenek a késői szüretelésű szőlőből készített Madeira-típusú borok (a Becker pincészetből), vagy akár egy Port (a Torre di Pietra-tól).
A borászatok nem mondanak nemet a hordós érlelésnek sem. Igazából nincsen alapvető favorit, abból a szempontból, hogy ki milyen fajta fából készült hordót használ – egy kis amerikai, egy kis francia minden termelőnél szóba jöhet. Itt persze azt kell figyelembe venniük, hogy régi vagy új-e a hordó, mekkora a mérete, és/illetve, hogy milyen mértékben van megpirítva a hordó belseje. Ezek a szempontok természetesen a bennük érlelt bort is meghatározzák.
A borokról zömében meg lehet állapítani, hogy magas alkoholtartalommal rendelkeznek, illatuk, ízviláguk gyümölcsös de édes, érett. Ami a savasságukat illeti, az nagyban elmarad attól, amit megszoktunk egy hűvösebb éghajlatról származó bortól. Ne feledjük, ezen lehet mesterségesen segíteni – nincsenek szabályok erre sem.
Egyértelmű, hogy Fredericksburg egy olyan borvidék az adottságait, fejlődését tekintve, amit érdemes figyelemmel kísérni . Fiatalnak, szemrevalónak, éretlennek tűnik, de az egyre több tanulás-tudás és a szinte korlátlanul rendelkezésre álló technológia lehetőséget biztosít ahhoz, hogy kiemelkedő szerepet töltsön be a bor világában.
Barczikay István
