0
Shares
Pinterest Google+

A Balaton összekapcsolódik a turizmussal és a szőlészet borászattal még akkor is, ha a kapcsolat sokszor nem kézenfekvő és nem mondható harmónikusnak. Bár a tó és a szőlőtermesztés kapcsolata a római időkre nyúlik vissza, a XIX. század végén szétáradó túrizmus mára meghatározó jelentőségű vált a régió számára. Évről-évre érzékeljük azonban, hogy a tó adta élvezeteken túl egyre nő az igény az egyéb látni- és kóstolni valók iránt, hogy a szezon korábban kezdődik és később fejeződik be, mint a fürdésre alkalmas nyári periódus. Egyrészről nő az igény az üdülésre alkalmas ingatlanfejlesztések iránt, ugyanakkor nagy szükség lenne arra is, hogy a még meglévő, hagyományokat őrző kultúrtáj is fennmaradjon, nem holmi hazafias érzelmek, hanem az ide látogatók igényei okán.
Hallani történeteket a Balaton-felvidékre települő városi emberekről, akik nem számítanak arra, hogy hajnalban nem romantikus madárcsicsergésre, hanem kénes szagot terjesztő traktorzajra ébrednek. Érthető módon attól is meg lehet őrülni, amikor – a globális felmelegedés hozadékaként – már augusztus elejétől egész nap szólnak a seregélyriasztó hangágyúk, kereplők. Másik oldalról a történelmi borvidék tóhoz közeli parcellái, panorámás földek lévén csillagászati áron kelnek el, ami a szőlő- és bortermelők számára irracionális és elérhetetlen, aki pedig megveszi a földet, az üdülőt és medencét szeretne. Lehet azt a követelményt támasztani, hogy a területnek legalább 80%-a szőlővel telepített kell legyen, ha be akarják építeni, de ha nincs, aki utána megművelje, aki permetezzen, zöldmunkázzon, feldolgozza stb. és ha van is, az 1500,-Ft/óra alatt már nem vállalja, akkor az eredmény lehangoló: pusztulnak a balatoni szőlős parcellák. Szóval nem könnyű.

A mi családunk 2009-ben keveredett Balatonedericsre, amikor meg tudtuk ott vásárolni az első 2 hektáros szőlő területet egy 25 éves szőlő ültetvénnyel. Két évig csak figyeltünk és tanultunk, ahogy egy helyi gazda gondozta és eladta a termést. Aztán 2011-ben el kellett döntenünk, hogy hogyan tovább. Kitűztük az ökológiai gazdálkodást a zászlónkra? Nem mondanám. Inkább azt tudtuk, hogy mit nem akarunk.
Nem akartuk, hogy tovább pusztuljon az öregedő zöldveltelinink, ezért terméskorlátoztuk és megújítottuk a támrendszerét. A feldolgozónkat a szőlő kellős közepére terveztük megépíteni, ezért nem akartunk erős, felszívóvó kemikáliákat használni, áttértünk a biogazdálkodásban megengedett immunerősítő és nem felszívódó szerekre. Fajtajelleges, elegáns és visszafogott bort szeretnénk készíteni, ezért az irányított erjesztésre és reduktív technológiára tettük le a voksot.
Elérkeztünk ahhoz a döntéshez is, hogy ahol az öreg ültetvényt le kell cserélnünk, ott mi legyen a szőlő fajtaválasztással. Nem könnyű, rengeteg szempont ad irányt és térít el. Legyen savmegtartó, mert a mi löszös, dolomitos talajunkon és ezen az egyre melegedő klímán könnyen szöknek a savak. Ne legyen későn érő, mert a seregélyek itt októberben már semmire sincsenek tekintettel. No és legfőképpen a gombabetegségekkel szembeni ellenálló képessége segítsen minket abban, hogy minél kevesebb vegyszert kelljen használnunk.
És megint azt tudtuk, hogy mivel nem tudunk azonosulni. Nem kérdés, hogy a réz és a kén káros az egészségre, hogy a réz felhalmozódik a talajban, és igen, akkor is káros, ha nem felszívódó szerekkel juttatják ki. A kijuttatott hatóanyagok mennyiségének döntő hányada Magyarországon és nálunk a Balaton-felvidéken is a peronoszpóra és lisztharmat elleni védelmet szolgálja, tehát döntően réz és kén. Önmagában a biotermesztés sem megváltás, mert ha ugyan nem felszívódó vegyszerekkel, viszont hetente permeteznek, azt nem mondanánk megnyugtatónak, viszont nagyon költségesnek. Az EU 2004. évi bővítése előtt készült egy 15 tagországra kiterjesztett felmérés, amely szerint a növényvédelemben felhasznált vegyszerek több, mint 40%-át a szőlőterületek szívták fel, holott a szőlő a mezőgazdasági területeknek csak 2%-a volt. Ez nem tartható és nem képviselhető. A bor talán az egyetlen élelmiszer, amin nem kell feltüntetni, hogy mit tartalmaz, csak annyit, hogy szulfidokat (a kén miatt ez természetes velejárója a borkészítésnek). Ha a forgalomba hozatal előtt csak azt kell megvizsgálni, hogy mennyi ként és cukrot tartalmaz bor, akkor hogyan lehetünk biztosak abban, hogy tudjuk, mit iszunk?

Van azonban más probléma is, ami a jövőt már most is befolyásolja. Az EU úgynevezett ECOPHYTO terve előírta, hogy 2018-ig a kijuttatott növényvédő szerek mennyiségét 50%-al csökkenteni kell és egyben elrendelte 53 hatóanyag forgalomból való kivonását. Olaszországban a 2018.-ban életbe lépett új szabályozás szerint szőlőt csak fenntartható módon lehet termeszteni és egyben korlátozták a lakott területtől való távolságot, ahol egyáltalán permetezni lehet. Úgy gondoljuk, hogy a magyar szabályozás is erre az útra kényszerül. Ésszerű, de akkor hogyan tovább?
A jószerencsénk sodort ahhoz az emberhez, aki Magyarországon harminc éve nemes rezisztens szőlő nemesítést folytat és kutatást vezet. A borászok, de a gyakorlottabb borfogyasztók is jól emlékeznek a 2014. évre, amikor a szüret előtt három héttel a szőlőfürtökön egyszerre megjelent minden lehetséges gomba és lerohadt a termés. Nos, ekkor hívott meg bennünket ifj. Kozma Pál professzor Pécsre egy növényvédelmi bemutatóra, és ott láthattuk, hogy a rezisztenseknek (permetezés nélkül) kutya bajuk sem volt. A rezisztens szőlő tehát azt jelenti a termelő számára, hogy a fajta ellenáll a peronoszpórának és a lisztharmatnak, tehát vagy egyáltalán nem, vagy csak kivételesen kell ezek ellen védekezni. Ez költségben, munkaerőben óriási megtakarítást jelent, miközben környezetkímélő és tudjuk, hogy a borban, amit eladunk, valóban csak az van, amit rá kell írnunk.
A megismeréstől a döntésig négy év telt el, közben a rezisztens borok kóstolóira jártuk és tudatosan választottuk ki az Andor (fehér) és a Merlin (vörös) szőlő fajtákat. A professzor úr támogatásával módunk nyílt egy közel egy hektáros területen a PTE Szőlészeti és Borászati Kutatóintézettel kötött fajtakísérleti szerződés keretében e két rezisztens szőlőfajtát eltelepíteni és izgatottan várjuk a jövő évet, amikor az első tételeket elkészíthetjük belőlük.
Magunk is meglepődtünk azon, hogy micsoda múltja van Magyarországon a nemes rezisztens szőlőfajták kutatásának. A rezisztens nemesítés az 1950-es években indult és nagyon sok államilag elismert fajtát eredményezett, elsősorban csemege szőlő fajták vannak forgalomban.

Kár, hogy nem ismeri a borfogyasztók tábora azt a hihetetlen munkát, ami a háttérben folyik. Olyan neves termelők álltak az ügy mellé, mint Mészáros Pál Szekszárdon, Bock József Villányban és Koch Csaba Borotán. Ezek az emberek hektárszámra telepítettek és részt vesznek a kutatásban a termelési eredményeikkel. Az innovációra persze nem csak a szőlőtermesztésben lenne szükség, de a borászati technológiában is, a PTE Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet a lehetőségein belül ennek élére állt.
Tudjuk, hogy a „rezisztens szőlő” ma még előítéletet élvez nem csak a fogyasztók, de a borászok körében is. Nem segíti a fajtákat az sem, hogy ugyan államilag elismertek, de a bortörvény nem engedi, hogy ún. OEM minősítéssel kerüljenek forgalomba a fajtakeresztezéssel létrejött szőlőből készült borok. Mi túl vagyunk az előítéleteken, ismerjük a bennük lévő potenciált és azt gondoljuk, hogy az innovatív fajták ki fogják harcolni az ismertséget és az elismerést. Úgy gondoljuk, hogy a Balaton-felvidéken ezek az innovatív fajták a kis parcella tulajdonosoknak is alternatívát adhatnak a kivágással szemben. A barátainkat, akik Balatonedericsen most építkeznek, már sikerült meggyőznünk. Ők Borsmenta szőlőt telepítettek a házuk köré, amit egyáltalán nem kell permetezni, idén 21,5 mustfokkal zártak, köszönik jól vannak.
Pálla Borászat, Balatonederics. 

Előző

Értékesítési csúcson a Tesla, Aston Martinok, Egy új Abarth

Következő

PÁLLA BORBIRTOK