0
Shares
Pinterest Google+

Szerkesztőségünk meghívásra , Barcelonába utazott.
Elsősorban nem a szokásos turista látványosságok ismételt megtekintése, hanem kifejezetten a Flottamagazin Bor & More rovatainak szinesítése érdekében a katalánok cava nagyhatalmainak megismertetése volt célunk.

Barcelonától mintegy ötven perces vonatozással értük el , Sant Sadurní d’Anoia városát, Penedès régió cavatermelő központját. Spanyolország caváinak mintegy 90%-a erről a területről származik, ennek nagy részét a két legnagyobb és legismertebb pincészet, a Freixenet és a Codorníu állítja elő. A két pincészet évente több százezer látogatót fogad a világ minden tájáról.

A Freixenet pincészetet kerestük fel először. Bejelentkezés után a házi moziteremben élvezettel néztük végig bemutatkozó filmjüket.

A Freixenet története két borászcsalád egyesülésével kezdődött a 19. század végén, amikor Dolors Sala Vivé, a borászkodással és latin-amerikai exporttal foglalkozó Sala család leszármazottja hozzáment Pedro Ferrer Boschhoz, a La Freixenada birtok örököséhez. A Ferrer család a 12. század óta gazdálkodott Alt Penedésben, így a filoxéra vörös szőlő pusztítása és a cava növekvő népszerűségét látva hamar cava készítésbe kezdtek.
Pincéjüket a római idők óta jelentős bortermőhelyen Sadurní d’Anoiaban építették fel, Penedés szívében. Az 1920-as évek sikerei után elindították tengerentúli exportjaikat és 1935-ben irodát is nyitottak New Jerseyben. Ugyan a spanyol polgárháború és a második világháború visszavetette a termelést, 1941-ben bemutatták minden idők legsikeresebb termékét, a Carta Nevadát (nevét a fagyott hatást keltő opálos palack ihlette), majd 1974-ben a fekete palackba zárt Cordon Negróval értek el nemzetközi sikereket 140 országban
A 80-as évek közepére a tradicionális metódust követő habzóbor készítők élére kerültek a világranglistán. A spanyol piac szilárd támogatása mellett komolyabb nemzetközi terjeszkedésbe fogtak, pincészeteket húztak fel többek között Kaliforniában és Ausztráliában is. Mára 7 országban 3 kontinensen 18 pincével vannak jelen. Nemzetközi jelenlétüket és ismertségüket erősíti a minden évben bemutatott karácsonyi reklámszpot, ahol világsztárokkal kívánnak kellemes ünnepeket.
Természetesen most is így történt, hiszen szilveszter előtt vagyunk.

A pincészet túravezetője aki nem csak felkészült de kellemes előadónak is bizonyult, végigkalauzolt a pincészet néhány szintjének látogatható részén. A terület jól fotózható , viszont nem érdemes elkalandozni a csoporttól mert simán el lehet tévedni. Nekem, kis híján sikerült.
A bemutató végén egy pohar cava mellett megvitattuk a látottakat majd elindultunk a Codorníu pincészet felé.

A Codorníu pincészet

A városon kívül, festői környezetben áll a pincészet impozáns épületegyüttese. Kovácsoltvas, terméskő és aranyozott , giga nagy Codorníu felirat. Nem lehet eltéveszteni….
A kapun belépve a recepció épülete belülről leginkább egy középkori lovagteremre emlékeztet. Áhitatos csend, poharak csengése és egy túravezető fogad, hiszen bejelentkeztünki előre. Irány a moziterem, itt is image-film persze, mielőtt körbevezetnének a birtokon.

A legrégebbi feljegyzés a Codorníu családról 1551-ből származik, és egy bizonyos Jaume Codorníu-t emleget, akiről annyit tudunk, hogy szőlőprései és hordói voltak abban az időben, tehát valószínűleg szőlőtermesztéssel foglalkozott. A család történetének legfontosabb évszáma 1659, amikor is a Codorníu szülők legidősebb lánygyermeke, Anna Codorníu házasságot kötött egy másik neves szőlőtermesztő család sarjával, Miquel Raventósszal. Innentől kezdve a pincészetet a Raventós család irányítja, de az egyes termékek számára a mai napig megtartották a Codorníu nevet.

1872-ben Josep Raventós figyelme a franciák tradicionális pezsgője, a champagne felé fordult. Franciaországba utazott, ahol elleste a pezsgőkészítés titkait, majd hazatérve elkezdte gyártani Penedèsben honos szőlőfajták felhasználásával az Ibériai-félsziget első pezsgőit, melynek – Champagne-ra utalva – a Champana, katalánul Xampany nevet adta. (Ilyen néven ismerhettük a katalán pezsgőt egészen 1986-ig, amikor is az Európai Unió megtiltotta a fenti szóhasználatot, ekkor nevezték el az italt cavának, ami katalánul pincét jelent.)
Josep, mikor átadta a birtok irányítását fiának, Manuel Raventósnak, egy fontos tanáccsal látta el őt: ne tegyen több pénzt és időt a pezsgőkészítésbe, azt majd a franciák, és koncentráljon a borokra. Manuel azonban – most már mondhatjuk, hogy szerencsére – nem hallgatott apjára, ezért 1885-ben, amikor átvette az üzletet, úgy döntött, hogy ezután a birtokon kizárólag cavát fog készíteni. A következő évben bebizonyosodott, hogy a fáradozás nem volt felesleges: pezsgője az 1888-as Barcelonai Nemzetközi Vásáron aranyérmet nyert.
Abban a pillanatban, amikor uralkodói kör is elkezdett cavát fogyasztani, megindult a tömegtermelés, és az eladások évi pár száz üvegből 1895-re elérték a csaknem százezer palackot.

A királyok érdeklődése nem csökkent 1904-ben XIII. Alfonso király tett látogatást a birtokon, 1976-ban I. Juan Carlos műemlékké nyilvánította a pincészetet, majd 2001-ben részt vett a Codorníu pezsgőgyár 450 éves születésnapi ünnepségén. A királyi látogatások emlékeit a bemutatótermek is őrzik.

A XX. század elején Manuel Raventós nagyszabású építkezésbe kezdett: a birtok megtervezésére a neves katalán modernista építészt, Antoni Gaudí kortársát, Josep Puigi Cadalfach-t kérte fel. Ő tervezte meg a bő kétezer négyzetméteres présházat, a csomagoló-szállító részleget (tudják, az elején a lovagterem), valamint a családi rezidenciát.

A kert ösvényein a szökőkutak között először a régi présházba mentünk, amit azóta múzeummá alakítottak át. Hatalmas préseket, hordókat, különböző palackokat találunk itt, valamint jellegzetes Codorníu-plakátokat. mert1898-ban Manuel Raventós – mai szóval – tendert írt ki a termékeik illusztrálására.

A múzeum körbejárása után jutottunk az igazi mélységekbe, a 30 kilométer hosszan, mintegy kétszázezer négyzetméteren elterülő pincerendszerbe, ahol a másodlagos érlelés zajlik. A vezetőnk elmondása szerint csaknem 50 millió palack cava várja itt lenn, hogy a minimum 1, maximum 5 évig tartó erjedési periódus után elinduljon a nagyvilágba. Állítása szerint olyan kivételes minőségű élesztőt használnak, amely egyáltalán nem teszi szükségessé az üvegek forgatását, mivel az élesztő így is tökéletesen átjárja a bort.

A pince egy igazi labirintus, meg is kértek minket , hogy ne kószáljunk el a csoporttól, ha nem akarunk úgy járni, mint az a német turista, akit nemrégiben fél napig kerestek, miután egyéni felfedezőútra indult. ( még szerencse, hogy nem tévedtem el a Freixenet-nél)

A pincészet gyalogszerrel szinte bejárhatatlan, de szerencsére megtalálták a megoldást: kisvonatra ültetik a látogatókat, akik ezek után csillogó szemmel és videózva-fényképezve robognak az ezernyi állvány között.
Kóstolás közben megtudtuk, hogy vendéglátóink összesen 2175 hektáron gazdálkodnak, mely területek legnagyobb része Penedèsben található, de ezen kívül vannak ültetvényeik Riojában, valamint Aragon, Valencia és Badajoz környékén.

A vállalat mindig is büszke volt innovációira: nem csak hogy ők alkották meg elsőként a cavát, de a spanyolok közül ők használtak fel először chardonnay szőlőt a gyártáshoz (1983), illetve ők alkottak először rozé cavát pinot noirból (2001).

A Codorníu jelenleg a világ legnagyobb és legrégebbi múlttal rendelkező családi pezsgőgyára. Évszázadokon keresztül természetes volt, hogy az üzletet az utódok viszik tovább, manapság azonban ez a kiváltság nem jár alanyi jogon: az ifjú Raventós-oknak, akik szeretnének a családi üzletben dolgozni, diplomát kell szerezniük, kiválóan meg kell tanulniuk angolul, és minimum öt évet kell bármilyen multicégnél eltölteniük.

Nekem kifejezetten jó volt a sorrend a két pincészet lelátogatásában. A Codorníu impozánsabb, többet enged látni magából, túravezetőnk vérprofi volt.
A látogatás utolsó eseményeként a kóstolás következett: egy külön helyiségben két különböző cavát ízlelhettünk , az egyikük Spanyolország legkedveltebbje, az Anna de Codorníu, a másik pedig egy kellemesen zamatos rozé volt.
Az elmaradhatatlan koccintás után nem maradt más, mint a távozás, persze, hogy az ajándékbolton át. A pincészet ebben sem amatőr, természetesen a kis mütyürökön túl az összes forgalomban lévő tételt megtaláljuk, bár bizonyosan nem itt jutunk hozzá legkedvezőbb áron ezekhez a gyöngyöző csodákhoz.

Látogatásunk után egy általános konklúziót levonhattunk: Barcelonában járva már nem csak a Sagrada Familiát, a Güell Parkot, a Ramblát vagy a Tibidabót kell mindenképpen megtekinteni, hanem igenis rá kell szánnunk egy jó fél napot, hogy ellátogassunk a cava őshazájába.

Előző

Vállalati Suzukik – Egy megalapozott, jó döntés

Következő

Mindenkinek teret ad