0
Shares
Pinterest Google+

A borlovagrend a lovagrendek mintájára felépülő szervezet, tagjai azonban nem nemesek, hanem (a borkészítésssel vagy a borkultúrával kapcsolatban álló) polgári személyek. Ezért a borlovagrendi tagsághoz nem volt szükség a nemesség igazolására és tagjai nem viselnek kardot, sem más fegyvert. A borlovagrendek eredete kapcsolatban lehet a lovagi kultúrával. Amikor valakit perszevanttá avattak, a jelöltet két heroldnak kellett ajánlania, akit ezt követően a fejedelem vagy egy címerkirály borral megkeresztelt és címeres kabátba öltöztették.
A borlovagrendek általában nem szociális, társadalmi és vallási feladatokat látnak el, mint a hagyományos lovagrendek, hanem céljuk a borkultúra fejlesztése, a jó bor dicsérete, a tudományos kutatás elősegítése, borfesztiválok szervezése.

Saját címert és zászlót használnak, saját rendi öltözékük, hosszú köpenyük és a lovagi rendjelekhez hasonló jelvényeik vannak. A tagok egyik jelvénye a nyakukban láncon viselt kóstoló kehely a bor kóstolására, mely egyben rendi jelvény is. Talárt viselnek, a hozzá illő fejfedővel. A rend élén általában a nagymester, a szenátus feje stb. áll. További tisztviselők pl. a prokonzul, legátus, adminisztrátor, kincstárnok, lelkész, prelátus, prépost, parancsnok, lovag stb. A nagyobb rendek különféle területi szervezetekre (konzulátus, legátus, szenátus stb.) oszlanak. Díszes felvonulásokat tartanak az új tagok felavatása (gyakran templomban) és más ünnepi események alkalmával. Újabban nők is tagjai lehetnek. Az új tagokat a régiek ajánlhatják.
Az első borlovagrendek, illetve borászati intézmények már a középkorban megjelentek. Több francia borvidéken, mint Bordeaux, Champagne, Burgundia, Bergerac, Elzász stb. számos borlovagrend létezett. A tagjai szinte kizárólag bortermelők voltak, akik a közös piaci és politikai érdekképviselet és a kölcsönös segítségnyújtás érdekében szövetkeztek egymással. A legrégibb ilyen szövetség az 1199-ben alapított akvitániai Jurade de Saint-Emilion volt, mely fokozatosan feledésbe merült, majd 1948-ban felújították.

A Bacchusi Borrendek Nemzetközi Szövetsége, az FICB (Fédération Internationale des Confréries Bachiques) 1964. június 6-án alakult meg, székhelye Párizsban a Bormúzeumban van. Az alapítást a belga és a francia borlovagrendek kezdeményezték.

A borrend alapítási szándék a II. világháborút követően az életszínvonalában már újra stabilizálódott európai polgárság élni akarását, pozitív életérzését és talán a háborús emlékek elfelejteni vágyását is tükrözte. A bor szeretete, tisztelete az élet minőségének már azon régiójában található ekkor, amikor a gasztronómiai élmény az emberi kultúra részévé válik.

Az FICB céljai:
– jobban meg- és elismertetni a világ borvidékeit és azok borait,
– megértetni a fogyasztókkal, hogy a bor nemes ital, egészséges és természetes, amely a legrégibb idők óta igazolja létét,
– segíteni és fejleszteni a borrendek egymás közötti kisugárzását és ezáltal visszaadni a „Rendek” és „Lovagok” kifejezések nemes értelmét, mint ahogy a régiek szövetkeztek,.

Minden borrendet eskütétele arra kötelez, hogy
– minden körülmények között a szőlőt és a bort szolgálja,
– megtisztelje a hozzá hasonlókat,
– bátorítsa az erényt és akadályozza a bűnöket,
– harcoljon a gonosz ellen és segítse a gyengéket,
magatartásával bizonyítsa, hogy a szőlő- és borcivilizáció, kultúra létezik.

A Magyarországi Borrendek Országos Szövetsége 1988 november 16-án, Budapesten alakult meg, az akkor már működő 13 borrend egyhangú akaratából. Alapvető céljait és tevékenységét az Alapszabály fogalmazza meg, az itt nem szereplő kérdések az Etikai Kódexben és a Borrendi regulákban kerültek meghatározásra.
A borrendek és tagjainak célja egy-egy borvidék, termőhely, vagy attól függetlenül általában a magyar bor hírnevének, minőségének
védelme, emelése. Mintegy összekötik a szőlőtermesztést és a borászatot a táj kultúrájával, múltjával, hagyományaival és a bort fogyasztóval. A kultúrált borfogyasztás zászlóvivői, elkötelezettjei, nagykövetei. Lovagi igényességgel, jó értelemben vett kérlelhetetlen szigorúsággal, tekintélyükkel nagyban hozzájárulnak az általuk képviselt vidék borainak minőségvédelméhez, hírnevének elmélyítéséhez.

A magyar borrendi mozgalom 35 éves története egy nagyszerű, változatos korszak volt, melynek során többször megújult, kényszerűen alkalmazkodva a gazdasági (és politikai) változásokhoz, a magyar szőlő és bortermelést érintő jelentős változásokhoz. A rendszerváltozást követően egyik zászlóvivője volt a „borrendszer váltásnak”, a szőlő- és bortermelő ágazattal párhuzamosan ugrásszerű változásokon, fejlődésen ment keresztül. Ez napjainkban is tart, bizonyítva a borrendek létjogosultságát, azt az igényt a civil társadalom részéről, hogy a bornak, ennek a csodálatos italnak a szeretete, összetartó ereje révén egyre újabb borbaráti társaságok, borrendek alakuljanak. A szövetség örömmel állt és áll a jövőben is a mozgalom élén és segíti a borrendeket nemes céljaik eléréséhez. Meggyőződésem, hogy a borrendek a közösségi szellemnek és a kölcsönös tiszteletnek köszönhetően rendelkeznek azzal a szükséges dinamizmussal, erővel, amellyel megtartják és tovább erősítik szerepüket a magyar szőlő- és bortermelő „társadalomban”, növelik vonzerejüket mindazok körében, aki vonzódnak a borhoz, ehhez az ősi italhoz.

Néhány gondolat az Etikai Kódexükből, mely egyúttal a magyar borrendek hitvallása is:

Őfensége, a Bor lovagja vagyok, hiszek abban, hogy a Bor az élet igenlése, az egészség egyik forrása, a legősibb és legnemesebb ital, amelyet az emberiség ismer, ezért mély tisztelettel adózom előtte.
Vallom és hirdetem, hogy a borban öröm, barátság, dal és boldogság van.

forrás : Wikipedia, Magyarországi Borrendek Országos Szövetsége

Előző

Magyarországi Borrendek Országos Szövetsége

Következő

Nagy volt ez a futam!